Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

1116—1165 125 1781-ben először kiadta e szöveget. Kritikája: Karácsonyi: Jegyzék 8—9. — Makkai: Milkó 6—9. • Közlés: Benkő: Milkovia I. 55—57. — Katona V. 530—531. — CD II. 16—18. — SzOkl I. 1—2 (1396-ra keltezve). • Regeszta: Tentamen 1. sz. 8. [1116—1146] Az Olsava mellett 1116-ban a csehek ellen és a Lajta mellett 1 Hóban a németek ellen vívott csatában a magyar sereg elővédjeként harcoló könnyű fegyverzetű besenyők és székelyek megfutamodtak (Bisseni atque Siculi vilissimi usque ad castrum regis absque vulnere fugierunt... Bisseni vero pessimi et Siculi vilissimi omnes pariter fugierunt sicut oves a lupis, qui more solito preibant agmina Hungarorum). Részletek a Képes Krónikából, hártyakódex az OSzK-ban, Cod. Lat. medii aevi Nr. 404, fol. 55r, 59v—60r. • Közlés: ScrRerHung I. 436, 456. — Képes Krónika 1964. I. és II. 152, 160 (hasonmás kiadás, magyar fordításban is). 9. 1138. szeptember 3. (Albe, II. Septembris) [II.] Béla király rendezi az apja: Álmos herceg által alapított dömösi egyház helyzetét és összeírja a kettőjük és Ilona királyné által adományozott birtokokat, a szolgáló népek neveinek és kötelezettségeinek felsorolásával. Ezek között szerepelnek sóval, nyest- és medvebőrrel, bölény szarvval, valamint szíjakkal adózó erdélyiek is az alábbi szövegezésben: In Ultrasilvanis partibus sunt mansiones, que sal dare debent, scilicet XXIIIF milia salis. Nomina autem mansionum sunt: Wosas, Martin, Kinis, Besedi, Senin, Sokol, Lesin, Ginon, Fuglidi, Boch, Kosu, Himudi, Satadi, Uza, Eulegen, Vir, Emis, Viuscy, Halisa, Ellu, Wendi, Ogsan, Cesti, Örsei, Sounik, Simeon, Wasil, Isaac, Vtos, Cima. In Ultrasilvanis partibus sunt homines, qui debent per annum dare XX" martures, C corrigias et unam pellem ursinam et I cornu bubalinum... Ái I. Károly király 1329. január 20-i oklevelében. Ennek eredetije az esztergomi káptalan mlt-ban, Lad. LXX, fasc. I. Nr. 4 (DF 238281). • Közlés: Schmitth I. 54—56 (töredékesen). — Katona III. 517—518 (töredékesen). — Koller I. 193—195 (töredékesen). — LegEccl II. 232—240. — CD II. 94—109. — MonEcclStrig I. 88—97. — TFirnh XIII—XIV (töredékesen). — MNy 32/1936. 54—57, 130—135, 203—206 (Szabó Dénes). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 2—3, 356 (töredék, román fordításban is). — Lederer: Szöveggyűjt I. 184—193 (magyar fordításban). — CodDiplSlov I. 74—75 (töredékesen). — Bolla—Rottler: Szemelvények I. 65—78 (magyar fordításban). 10. 1165. [III.] István király, püspökei és ispánjai egyetértésével, a Meches-i kapun áthaladó minden egyes sószállító szekértől a királynak szedett részből, apja: [II.] Géza király lelki üdvössége érdekében, egy darab kősót rendel, természetben vagy értékének megfelelő készpénzben az Álmos herceg által a Meches [hegységben] Szt. Margit tiszteletére alapított monostor szükségeire. Aki ezt az adományt a monostortól elvonná, legyen átkozott mint ellenség és az egyházi javak eltékozlója. — Az oklevelet Bicenus királyi jegyző írta és Suda kápolnaispán (magistrum capelle) látta el a királyi pecséttel. — Méltóságsor. Lukács esztergomi érsek, Macharius és Soma püspökök, János választott püspök, Ompud nádor, Lőrinc udvari ispán (curialis comes), Fulco, Lukács, Scesv, Anániás és Ézsau ispánok, Michvd, a kikiáltók ispánja (comes preconum).