Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

István fia: Mareus fia, míg az alperes ezen Márk fia: Kassán (dictus) János fia: István fia: Péternek a fia, e Márknak azonban az említetteken kívül két másik fia is volt: Batyz, akitől Gwmer-i László származik, és Mihály, aki utódok nélkül halt meg. Mihály részeit az alperes integraliter jogtalanul birtokolja. Igaz, hogy Batyz részei viszont az ő kezén vannak, de cserében Berzethe nevű birtokáért, amit az alábbi oklevéllel igazol: 1327. febr. 14. Az esztergomi káptalan előtt Maryus fia: István átengedi Gömör megyei Berzenche/Berzeche nevű birtokát simulcum castro lapideo és a hozzá tartozó Keurus, Zalochhaza, Rudna, Zeirhegetheu falvakat vas- és rézbányákkal Batyz fia: Miklós mesternek cserében ennek részeiért az in districtu Scepsiensi lévő Zenthmichal, Thoplicha, Lyskoan, Goldebah és Vagondrus falvakban, a szerzett Chethenye, másként Batyzfalua birtokban sub niveo monte és a hozzájuk tartozó vasés rézbányákban. - Mivel mindkét fél kitart korábbi álláspontján, ő pedig absque revisione possessionum partium nem tud ítéletet hozni, a káptalan korábbi osztálylevele alapján vízkereszt nyolcadik napján (1415. jan. 13.) állapítsa meg, hogy a birtokokból mit tartanak a felek jelenleg a kezükön, és Mihály egykori részeit most ki birtokolja. Az eredményről vízkereszt nyolcadára tegyen jelentést különös jelenlétének. A kijelölt királyi emberek: Maglod-i László, Tur-i Mihály, Mezeusomlyo-i Zsigmond, Leeb-i János, Thezer-i László mesterek, curie nostre notarii et vicenotarii de curia nostra per nos ad id specialiter transmissi. Oklevelét Eberhard zágrábi püspök a királyi pecsétekkel távol lévén, ennek pecsétjével erősítteti meg. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 74868. (Máriássy cs. márkusfalvi lt.) - Közi. Szepes múltjából IX (1917) 48, reg. - (M.) 2699 Nov. 16. (in Vissegrad, f. VI. p. Martini) Garai Miklós nádor a leleszi konventhez. Vizsgálja ki Athya-i Péter fia: János fiai: László és György panaszát, amely szerint Kazon-i Pogan (dictus) Domokos Fe[keth]epathak és Salank nevű birtokaik szántóföldjeinek, erdeinek és kaszálóinak nagy részét iuxta stagnum Peruez dictum elfoglalta. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Leleszi konv. orsz. lt., Acta a. 1414-84. (DF 220759.) - Hátlapján a konv. feljegyzése 1414. dec. 11-i jelentéséhez. 2700 Nov. 16. (in castro nostro Soklos, 10. die f. IV. p. omn. sanct.) Garai Miklós nádor és királyi vicarius Zs.-hoz. Febr. 26-i parancsára (1723) e parancslevéllel Soklos várba hívatta Ezdeghe-i Bissenus Pál volt szlavón bánt, Berzenche-i Loránd fiát: Györgyöt, Zentberthalam-i Mihály fiát: Lászlót, Dombo-i Péter fiát: Györgyöt, Apastagh-i Domokos fiát: Lászlót és Razyna-i Apay-t, akik a feszület érintésével prestito iuramento corporali egyöntetűen azt vallották, hogy Szlavóniának Crisii tartott közgyűlésén Pukur-i Pál fia: István feleségét és kiskorú fiait: Lászlót és Jánost a nomine et nota infidelitatis rectificassent et expurgassent, mert István felesége fiaival ante inceptionem et usque finem guerrarum hiis disturbiorum temporibus retrolapsis in castro Soklos cum magnifica domina consorte condam magnifici domini Nicolai de Gara regni Hungarie palatini fidelibus servitiis mansissent et perseverassent. Hártyán, pecsételés nyoma nélkül. DL 100395. (Batthyány cs. lt., Acta antiqua, Pekér 5-1-13.)