Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

scilicet ad quinque aratra, in terris vero arabilibus ad unum aratrum regalis mensure becsültek, az ország vele ítélkező nemeseivel együtt úgy ítél, hogy az alperesnek esküt kell tennie super premissa térre particula. Elrendeli tehát, hogy Szt. Mihály huszonötödik napján (1414. okt. 23.) a vitatott földrészen a szomszédok és a felek jelenlétében Thwr-i Mihály, Mezwsomplio-i Zsigmond, Bodrogh-i János, Thezer-i László és Herman-i Péter mestereknek, a királyi kúria jegyzőinek egyike mint e célra külön kiküldött királyi ember, továbbá a konvent ezúton kirendelt küldöttei előtt az alperes, miután útmutatása szerint kijelölték Salank birtok határait Beregh birtok felől, az egyik határjelnél százötvenharmadmagával, ad quodlibet scilicet aratrum dictarum sylvarum tricesimo se ac térre tertio se nobilibus, ita videlicet, quod unus vei duo ex dictis vicinis et commetaneis in dicta communi inquisitione pro parte sui attestatis ibidem interessé debeant, comparendo discalceatis pedibus, resolutis cingulis et terram super caput suum ponendo generaliterque dicendo, prout moris est, iuxta regni nostri consuetudinem iurare super terram tegyen esküt arról, hogy az általa kijelölt határok ab antiquo Salank birtok határai voltak, és a vitatott föld és erdő e birtokhoz tartozik. Ha leteszi az esküt, úgy a vitatott területet az alperes által kijelölt határokkal Salank birtokhoz, ha viszont nem teszi azt le, e határjeleket figyelmen kívül hagyva, azt a felperes által kijelölendő határokkal örökre Beregh birtokhoz kell csatolni. Et quia ipsa iuramentalis depositio multa verba in se habét, volumus et serié presentium committimus, ut testimonium dicti conventus pro parte dicti Georgii destinatus seriem ipsius iuramenti eidem Georgio paulatim de verbo ad verbum recitare teneatur. A felek Szt. Mihály nyolcadán mutassák be különös jelenlétének a konvent jelentését az eljárásról, és ugyanakkor bírságuk kétszeresét fizessék meg. Az oklevelet, minthogy Eberhard zágrábi püspök, kancellár a királyi pecsétekkel távol van, ennek pecsétjével erősíttette meg. A leleszi konv. 1627. máj. 8-i átírásának fogalmazványa. Leleszi konv. orsz. lt., Metales, Bereg 11. (DF 209490.) 2504 Szept. 23. A jászói konvent Bártfa részére átírja Zs. 1410. máj. 7-i oklevelét (ZsO II. 7569). - Iványi: Bártfa 15/75, reg. (Bártfa város lt. 74a - DF 212754.) - (M.) 2505 Szept. 23. (dom. p. Mathei) Miklós leleszi prépost és a konvent előtt Buthka-i Miklós fia: István, János fia: Domokos és István fia: Zsigmond, másrészről Deregnew-i magnus Pál és Besenew (dictus) Demeter fogott bírák közbenjárására kiegyeznek abban a perükben, amelynek során Garai Miklós nádor (magn.) ítélete alapján a Buthka-iak Szt. Mihány nyolcadik napján (okt. 6.) a konvent előtt ötvenedmagukkal Besenew Demeter ellen, vízkereszt nyolcadik napján (1415. jan. 13.) pedig a zalai konvent előtt szintén ötvenedmagukkal Pál ellen tartoznának esküt tenni arról, hogy a Deregnew-iek Isyp-i András és Antal nevű familiárisaikkal hat év előtt húshagyónap (1409. febr. 19.) táján a Buthka-n lakó Santha Miklós, továbbá János, Ferenc és Péter nevű familiárisaikat és jobbágyaikat kegyetlenül megverték, és ha el nem menekülnek, meg is ölik őket; továbbá két szekeret összedaraboltak, és egy ökör egyik fülét levágták. A megállapodás értelmében a Buthka-iak nem tesznek esküt, meg nem történteknek tekintik a Deregnew-iek hatalmaskodását, elengedik a bírságokat és semmiseknek nyilvánítják a perre vonatkozó összes oklevelüket, kivéve a birtokjogiakat; a Deregnew-iek viszont kétszeres bánatpénz terhe alatt kötelezik magukat, hogy