Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

igazolták, hogy a határokat Garai Miklós nádor ítélete alapján és a felperessel fogott bírák közbenjárására történt megegyezéssel jelölték ki, s hogy az egyezségben a felperes eltekintett attól, hogy az alperesek a nádor ítélete értelmében esküt tegyenek (1170). Minthogy a határokat a felperes és az alperesek között kötött egyezség alapján, prescriptam iuramentalem depositionem sedando et postponendo jelölték ki, a felperes prescriptam actionem seu questionem adversus annotatos Nicolaum et Iohannem in premissis indebite et minus iuste, immo calumpniose susscitasse, sicque dictus Dominicus Horuath pro huiusmodi calumpniosa requisitione dictarum particularum terrarum arabilium et silvarum ac susscitatione cause antedicte adversus prefatos Iohannem et Nicolaum in facto calumpnie convinci et agravari nobis ac prelatis et baronibus nostris nobiscum in examine ipsius cause sedentibus cernebatur, ezért a felperest az alperesek ellenében in facto calumpnie elmarasztalva, fej- és jószágvesztésre ítélte, birtokainak és javainak kétharmadát magának, egyharmadát az alpereseknek lefoglalva. Amikor azonban a felperest nostris vinculis mancipari faciendo manibus prefatorum Nicolai et Iohannis debita pena plectendum assignari voluissemus, a felek engedélyt kértek tőle a megegyezésre. Miután megadta az engedélyt, a felperes - fia: Miklós és leánya: Katalin hajadon nevében is -, valamint Homonna-i János - Miklós nevében is - per ordinationem quamplurimorum magnatum, procerum ac proborum et nobilium virorum pro reformatione status pacis ipsorum partes suas interponentium úgy egyeztek meg egymással, hogy az alperesek felmentést adnak a felperesnek super facto dicte calumpnie, necnon universorum gravaminum seu onerum, ő viszont átengedi nekik a vitatott particulas terrarum et silvarum. Hártyán, hátlapján a nagypecsét töredékével. Homonnai Drugeth cs. lt. 1-24. (DF 209841.) 2145 Jún. 17. (in Wissegrad, dom. a. Iohannis bapt.) Zs. a leleszi konventhez. Foglalja vissza Semyen-i Lewkes fiától: Miklóstól, valamint Megges-i István fiától: Lászlótól és testvéreitől: Zsigmondtól és Istvántól Kallo-i Szaniszló fia: János részére a Szabolcs megyei Kalló, Oros, Lewk, Ezlar és Goman birtokoknak, valamint Bwlwe/Belwe halászóhelynek őt omnis iuris titulo megillető felét, és iktassa őt be abba. Az ellentmondókat idézze különös jelenléte elé, s ugyanannak tegyen jelentést az eljárásról. Papiron, zárlatán a középpecsét nyomával. Leleszi konv. orsz. lt., Stat. K-237. (DF 211720.) - Hátlapján a konv. 1414. júl. 1-ji jelentésének fogalmazványa, amely szerint amikor kiküldötte és Pazon-i Cheres László királyi ember teljesíteni akarta a parancsot, Semyen-i Miklós és Megges-i István fiai ellentmondtak a beiktatásnak, ezért Szt. Jakab nyolcadára a király különös jelenléte elé idézte őket. 2146 Jún. 18. Az erdélyi káptalan László erdélyi alvajdához. Jún. 12-i levelére (2107) az iktatást elvégezte. Teleki I. 397. (DL 73937 - Teleki cs. marosvásárhelyi lt.) - (M.) 2147 Jún. 18. (in Tornalya, f. II. a. nat. Iohannis bapt.) Keueches-i Cynege (dictus) János fia: Miklós mester Gömör megye alispánja és a szolgabírák ratione prioritatis termini a kelet tizenötödik napjára (júl. 2.) halasztják a pert, amelyet a kiküldöttük: Perbeshaza-i parvus Jakab által megidézett Balugh-i Danch (dictus) Miklós özvegye ellen Scarus-i Péter fia: János fia: Tamás diák indított. Papíron, hátlapján három pecsét nyomával. Szepesi kápt. orsz. lt. 11-1-36. (DF 263343.) - Fejér X/5. 560, reg.