Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

Kytzmagen hausfrawen szállt rá, a kezükön tartják; nevezetesen egy fél házat, amelyben laknak, egy fél szőlőt, geheisen der Flenschier, és egy mészárszéket Pozsonyban, továbbá einen weingarten, geheisen der Parzgar, mer auf eynen weingarten glegen auf Tebner gepiet, gheisen Ymphang, auf drey teil halb vnd auch auf eynen weingarten, gheisen Hambot, glegen auf Weynern perk halb. A bírák mindezeket örökre az alpereseknek ítélik meg oly módon, hogy do von sey auch sulién die prufent ausrichten zu Send Merten, Annának pedig für all zuspruch 270 aranyforintot kell fizetniük. A tartozás zálogául le kell kötniük házukat meg a Flenschier nevű szőlőt, és négy éven át évente háromszor, éspedig Szt. Mihálykor (szept. 29.), karácsonykor (dec. 25.) és Szt. Györgykor (ápr. 24.) kilenc aranyforint kamatot fizetnek érte. Maga a tartozás megfizetése an dem letzten dinstag in dem fierdem jare esedékes, és elmulasztása esetén a két zálog a másik félt illeti. A döntés elfogadására a feleket négyszáz aranyforint terhével kötelezik. Pozsony város lt., Prot. act. (DF 286772) 84. 1879 Ápr. 19. (in civitate Astensi, f. V. a. Georgii) Zs. Kusal-i Jakch fia: István fia: Mihály (egr.) szolgálataiért, a prelátusok és bárók tanácsára új adományként örök jogon neki és általa apjának, carnalis testvérének: Lászlónak, patruelis testvérének: Jakch fiának: Györgynek, valamint condivisionalis testvéreinek, az említett György fiainak: Lászlónak, Jánosnak, Dénesnek és Mihálynak adja a Szolnok megyei lakatlan Deshaza birtokot, que scilicet possessio alias hominum conditionalium, qui proclamatores castri appellabantur, prefuisse asseritur, minden tartozékával ac omni eo iure, quod in eadem nostram quomodocumque tangere videtur maiestatem et quo nostre rite et legittime incumbit collationi. - A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt: Commissio propria domini regis. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. Wesselényi cs. görcsöni lt. 70. (DF 254843.) 1880 Ápr. 19. (in Visegrád, 30. die oct. medii quadragesime) Zs. a vasvári káptalanhoz. 141 l-ben Garai Miklós nádor kiküldte emberét, hogy az ítéletlevelében foglalt utasítás szerint Szt. Jakab tizenötödik napján (aug. 8.) a zalai konvent tanúsága mellett jelölje ki a határt Bodogasszonfalwa-i Thompa (dictus) András fiai: Tamás diák és György felperesek Olywanthfalwa nevű birtoka, valamint Lucafalwa-i Miklós fia: Miklós alperes Lucafalwa nevű birtoka között. Az utasítás úgy szólt, hogy a határt előbb a felperes kijelölése szerint a kapornaki konvent oklevele alapján járja meg, majd ellentmondás esetén az alperes kijelölése szerint is, végül ha kölcsönösen ellentmondanak, akkor a vitás földdarabot visa sui qualitate, quantitate et vallore regali mensura mensurando vei visu considerando fogott bírák jelenlétében becsülje fel, és az eredményt jelentse. A mondott nap nyolcadán a felek valóban bemutatták a konvent oklevelét a határjárás megtörténtéről, de az alperes ügyvédjének bejelentése szerint a határjárást meliori modo is végre lehetett volna hajtani. A nádor erre az alperest három márka bírságban elmarasztalta, a konventet pedig felkérte, hogy a határjárást Mihály-nap előtti negyedik napon (szept. 25.) omnino modo prenotato variatione sine omni újból hajtsa végre. Ezután a per de termino ad terminum 1413. György-nap nyolcadára halasztódott - miközben az alperes bírsága 288 márkára növekedett -, végül rationabili de causa Simon országbíró elé került, aki az alperest