Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

1630 Jan. 27. Zs. Csáki Miklós, volt erdélyi vajda és testvére: György, volt székely ispán részére átírja Garai Miklós nádor 1411. nov. 10-i oklevelét (ZsO III. 1190). - Csáky I. 294. (DL 71448 - Csáky cs. lt., Központi rész.) 1631 Jan. 27. A vasvári káptalan előtt a Kanizsaiak eltiltják a Vátiakat a Sopron megyei Zemenye birtok eladásától, Kálmán és Kronsperger ausztriai németeket pedig annak megszerzésétől. - Sopron vm. II. II. (DL 10169 - NRA 17-13.) - (M.) 1632 Jan. 28. (in Zenthemreh, 16. die oct. epiph.) Nadab-i László erdélyi alvajda ítéletlevele. [Kolos]war-i Sephel (dictus) Mihály szabó Mwn (dictus) Miklós volt [Kolos]war-i bíró nevében Henrik fráter Kolosmonostra-i apát ellenében előadta, hogy Miklós bíró két tunella bort, qualibet quadraginta florenos per triginta duos denarios computando, három tunella bort, quemlibet quinquaginta quinque florenorum computi, adott kölcsön a Kolosmonostra-i Sz. Mária-egyház építésére Pál apát idejében; továbbá viginti florenos auri puri ezen egyháznak a római kúrián folyó perének folytatására. Pál apát az Apathyda-i plébánostól huszonnyolc forintért vett negyeddézsmát a maga részére kicsépeltette és vállalta, hogy Miklósnak a pénzt megadja; Kolozs megye alispánja részére a bírságai fejében egy huszonnégy forintot érő jó ökröt Miklós bíró csordájából kihajtatott, és azt ígérte, hogy annak árát megfizeti, de nem adta meg. Kérte továbbá az apát egy Apathyda-i - általa és az apát által közösen bírt - tönkrement malomnak Miklós költségén való helyreállítását azzal, hogy Miklós a munkálat költségeit a malom jövedelméből kifoghatja; Miklós rendbe is hozatta a malmot, pénze egy részét illetőleg elégtételt is kapott, azonban a számadásból még száznegyven forint hátramaradt, amit nem tudott behajtani. - Pál apát, amikor ő nem volt otthon, malomrészét zálogba adta Bethlen-i Gergelynek, a malom pedig gátjainak gondatlan fenntartása következtében tönkrement és elpusztult; utána a Gergely által az egyháznak visszaadott malmot Pál apát kérésére saját költségén újból rendbehozatta, és 133 forint követelése maradt fenn, amit a malom hasznából nem tudott kifogni. Később az apát a malomrészét Thamasfalua-i Illés fiának: Gergelynek adta zálogba, amikor ő nem volt otthon, a malom gátja pedig gondatlanság miatt tönkrement, és ma is így van, ami által a fentieken kívül körülbelül négyszáz forint kárt szenvedett. Egy tunella borért, amit Henrik mostani apát Illés fia: Gergely fiának: Györgynek azért ígért, mert az a malomrészt neki visszabocsátotta, kezességet vállalt, amit, minthogy az apát vonakodott azt megadni, meg is adott húsz forint - per centum novos denarios computando - értékben, ezt és a fentieket meg akarja kapni Henrik apáttól. Erre az apát bemutatta Zs. 1412. aug. 15-i kegy elemié veiét (ZsO III. 2539). Az oklevél bemutatása után az apát előadta még, hogy Miklós bíró az ő kérésére Illés fia: Gergely fiának: Györgynek jótállása folytán (kimaradt: húsz forintot) adott, azonban ő egy tunella borért nem pénzt, hanem egy másik hordó bort ígért, amit szüret idején bortizedéből hajlandó is volt megadni, ennek megfizetésére Miklós bírót felszólították, az Györgynek nem a tunella bort, hanem viginti florenos per centum denarios novos computando akart a határidőn megfizetni, és ennek bizonyítását a felperes esküjére bízta. Azért ítéletileg elrendeli, hogy Miklós felperes Henrik apát ellenében Szt. György tizenötödik napján (máj. 8.) saját személyében előtte Zentemreh-en köteles esküt tenni arra, hogy egy tunella borért - melyet Henrik mostani apát azért ígért Illés fia: Gergely fiának: Györgynek, mivel az egy malomrészt Henrik apátnak visszaadott - kezességet vállalt, amit ő Györgynek, mivel az apát a