Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

assecurationem annotati Georgii filii Ladislai filii Senye emanate fuisse et obhoc insufficientes esse reperiebantur, nosque absque requisitione prefati conventus in premissis finem facere non poteramus, azonkívül János fia: János bejelentette, hogy testvérét a velenceiek elfogták, és az most is Velencében van, úgy határozott, hogy a káptalan két magasabb rangú megbízottjával Kolta-i Márton mester nádori jegyző, erre az alkalomra kiválasztott embere, akinek a konvent lezárt oklevelét átadta, szept. 21-én menjen a zobori konventhez, és itt a perjel, a custos és a többi szerzetes János és Klára jelenlétében, de távolmaradásuk esetén is, feltörve pecsétfőjét gondosan vizsgálják meg az oklevelet. Ennek megtörténte után, eltávolítva Jánost és Klárát, a szerzetesek tegyenek esküt hitükre és rendi állapotukra, hogy az oklevél a felperesek bevallása alapján adatott-e ki, azok személyesen jelen voltak-e, vagy pedig a bevallás alkalmával nem ők, hanem az ő személyükben mások álltak ott, et tandem quidquid prefati fratres conventuales in premissis fecerint vei responderint, in eorum litteris clausis Szt. Mihály nyolcadáig közöljék; ipsas autem eorum litteras clausas cum dictis litteris ipsis presentandis insimul, pro maiori cautione in trapellum sub inpressione capitis sigilli ipsius conventus reclusas manibus dictorum nostri et vestri hominum assignetis per eosdem nostrum et vestros homines nobis assignandas, vos vero tandem dietas reclusas litteras capite sigilli vestri pro ulteriori cautione muniendo memorato homini nostro in dictis octavis festi Beati Mychaelis archangeli sub eisdem inpressionibus sigillaribus in iudicio nobis presentandas dare velitis et assignare, premissorum omnium seriem octavas ad preseriptas nobis amicabiliter reseribentes. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. DL 87865. (Esterházy cs. lt., Repositorium 47-4-8.) - (M.) 1068 Szept. 9. (in Wissegrad, 40. die oct. Iacobi) Garai Miklós nádor ítéletlevele. 1406. vízkereszt nyolcadának harmincegyedik napján (febr. 12.), amikor az ország nemeseivel együtt bírói széket tartott, Zantho-i Lachk fia: Miklós fia: Dávid mester bemutatta Konth Miklós nádor következő perhalasztó oklevelét: 1361. febr. 16. Visegrád. Konth Miklós nádor előtt Lachk mester fia: István mester panaszt tesz anyja nevében Tamás vajda fia: Konia mester ellen, amiért ellentmondott, hogy a boszniai káptalan anyját beiktassa Zaruas birtokba. Zaruas-i Konya mester válaszában arra hivatkozik, hogy a birtok az övé, s állítását Károly király 1337. máj. 24-én Visegrádon kelt oklevelével igazolja, amely szerint Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán, fiai: Konya királynéi asztalnokmester és Mihály mester pozsonyi prépost elcserélik a Valkó megyei Kethkuthtenteleké birtokokat - amelyeket Károly királytól adományul nyertek - Márton bán fia: Imre mester és ennek Miklós, György és Lőrinc nevű fiai Zaruas birtokon levő részével, amely a Pál országbíró által fej- és jószágvesztésben elmarasztalt Zaruas-i János fia: Miklós után lett az övék; és kikötik, hogy a birtokot Imre mester Márton mester nevű fiával szemben is, aki pécsi kanonok és Engh-i föesperes, most pedig in studio Bononyensi van, biztosítják számukra. Válaszul a felperes István mester bemutatja anyja nevében a boszniai káptalan 1325. aug. 16-i oklevelét, amely szerint Zaruas-i János fia: Miklós negyven dénármárkáért eladja Zaruas birtokon levő részének felét atyai nővérének: Nempty-i Simon leánya: Anych-nak, és kötelezettséget vállal, hogy fiú utódok nélküli halála esetén a birtok másik fele is Anych-ra háramlik. Az oklevelek bemutatása után a nádor a vele együtt ülő nemesekkel a birtokrész miatti pert pünkösd (1361. máj. 16.) nyolcadára halasztja azzal, hogy közben Konya