Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

szőri megidézését. Ez, sőt a harmadik idézés is eredménytelen lévén, idézze meg Izmen-it három vásáron való kikiáltással feleletadás és a bírságok megfizetése végett Szt. Jakab nyolcadára. Papíron, zárlatán pecsét töredékével. Hátlapján: Non; flor. (kézjegy) solvit. DL 87860. (Esterházy cs. lt., Repositorium 32-EE-354.) - (M.) 524 Máj. 2. Visegrád. Rozgonyi Simon országbíró megbírságolja Pál bátai apátot és a konventet távolmaradásuk miatt. - Zichy VI. 245. (DL 79133 - Zichy cs. zsélyi lt.) - (M.) 525 Máj. 2. (8. die f. III. p. pasche) A pozsonyi káptalan Zs.-hoz. Ápr. 7-i parancsára (401) kiküldötte: Lőrinc prebendárius és Banwelky-i Simon fia: András királyi ember Hydegheth birtokon Hydegheth-i Miklós fia: János távollétében feleségét szólította föl verbo vestre maiestatis a birtok zálogba vételére, de János visszautasította ezt. A pozsonyi kápt. 1413. nov. 17-i okl.-ből. DL 95027. (Hideghéthy cs.) 526 Máj. 2. (f. III. a. inv. Crucis) A leleszi konvent előtt Waya-i Benedek fiai: Tamás és István, Miklós fiai: István és Ábrahám, valamint László fia: György portiones eorum possessionarias seu predyales ipsos in possessione seu predyo Laskod vocato in comitatu de Zabouch existenti habitas et concernentes szavatosságot vállalva elzálogosítják Agary-i Lőrinc fia: Antal mester Balázs, Mihály és Tamás nevű fiainak in triginta tribus florenis centenariis nove monete regalis oly megállapodással, hogy a Waya-i nemesek ottani jobbágyai és népei - mint a múltban - a most elzálogosított részhez tartozó szántókat és erdőket továbbra is absque exactione et receptioné decimé et none frugum et aliorum bladorum utendi habeant facultatem simul et potestatem. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 96842. (Vay cs. berkeszi lt.) - (M.) 527 Máj. 2. Trivisano Jakab zárai comes és Morosini Egyed kapitány Ders Márton bánhoz(!) a fegyverszünet megkötéséről. Spectabilis vir amice carissime. His diebus vos avisavimus

1 de mandato, quod serenissimum ducale domínium nostrum nobis fecerat super facto treugue concluse inter serenissimum dominum Romanorum et Vngarie regem pro parte una et prefatum domínium nostrum ex altéra et copiam talis mandati nobis facti vobis misimus nostris leteris introclusam. Subsequenter vero die vigesima quarta proxime preteriti mensis huc attigit quidam nobilis Traguriensis veniens a loco, ubi dicta treugua usque ad quinque annos conclusa fűit, deferens nobis literas pro parte ambaxiatorum prefati dominii nostri, ut videlicet ab offensionibus partis prefati domini regis faceremus penitus abstineri. Quod inviolabiliter observavimus. Retulitque nobis ipse nobilis Traguriensis, quod literas similiter deferebat subditis prefati domini regis pro parte sua et ambaxiatorum suorum, adeo ut putemus vos amodo mandátum simile nostro pro parte vestri domini accepisse, videlicet ut ab offensionibus subditorum nostri dominii faciatis etiam contineri. Sed hoc non obstante per vestros illata fuere multa damna subditis et in territorio dicti dominii nostri et inter alia die ultimo preteriti illi de Ostrouiza Auranam hostiliter cucurrerunt capientes quatuor homines et plura animalia, quos et que reduxerunt postmodum Ostrouizam. Que talia non observantiam, sed violationem dicte treugue indicant et affirmant.