Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

jogon Pálnak és fiainak, valamint Jakabnak adnak Fudy birtokban in linea seu piatea simplicis ordinis in eadem Fudy a parte meridiei adiacentis a domo quondam Galli exclusive incipiendo versus plagam occidentalem in simplici ordine tantum 172 mensuras cum regali mensura mensurando pro loco sessionali cum uno loco deserto molendinorum in fluvio Crisii inter metas eiusdem possessionis Fudy decurrenti ac iure patronatus ecclesie in honore Beati Georgii martyris in eadem Fudy fundate, necnon tertia parte medietatis totális tributi in eadem Fudy semper et ab antiquo exigi consueti ac terris arabilibus cultis et incultis, pascuis, silvis, nemoribus permissoriis, rétjeivel és kaszálóival és minden más haszonvételével, kötelezve magukat arra, hogy ezek birtokában mindenkivel szemben saját költségükön és fáradságukkal megvédik őket, valamint, hogy az erdőkből és szántóföldekből addig, amíg azokat egymás között felosztják, a megfelelő részesedést biztosítják számukra; végül, hogy áldozócsütörtök előtti vasárnap (máj. 28.) a káptalan kiküldötte előtt három részre osztják a Kenéz és Zerepmonostra birtokokban lévő, a két felet egyforma jogon megillető részeket, mind a lakottakat, mind a lakatlanokat, és egyharmadát pleno iure átadják Pálnak, fiainak és Jakabnak. Az utóbbiak elismerik, hogy megkapták a Fudy birtokból és Wasarhel birtok feléből járó leánynegyedet, kölcsönösen semmisnek nyilvánítják az egymás ellen kiállított bírói okleveleket és az azokban előadott sérelmeket, és kötelezik magukat arra, hogy azokat az idegen kézen lévő birtokokat, amelyeket a jövőben visszaszereznek, persolutis expensis et laboribus parti talium iurium rectificanti, uti regni requieret consuetudo, három részre osztják, kétharmadát Jánosnak, Andrásnak és Lászlónak, egyharmadát pedig Pálnak és fiainak, valamint Jakabnak adva örök birtoklásra. Méltóságsor. Hártyán, függöpecséttel. ELTE Kt., Diplomatarium authographum O 644. (DF 283505.) - Századok 1888. 639, eml. (Miske cs. lt.) 354 Márc. 28. Ripin. Makrai Benedek Lipnóba és Gnebkauba ismét megidézi a német lovagrendet, amely tiltakozása és fellebbezése óta nem képviselteti magát a tárgyalásokon. - Celichowski: Lites II. 203. (Makrai Benedek 1412. nov. 10-1413. jún. 12-i okl.-ből. Königsberg lt. - Vö. ZsO III. 2926.) - JoachimHubatsch 1/1. 1876, reg. (Uo.) - (M.) 355 Márc. 28. Ripin. Közjegyző bizonyítja, hogy Socolowo-i Janussius átadta a német lovagrendnek Makrai Benedek általi idézését a strosbergi vicekomtúrnak. - Celichowski: Lites II. 261. (Makrai Benedek 1412. nov. 10-1413. jún. 12-i okl.-ből. Königsberg lt. - Vö. ZsO III. 2926.) - Joachim-Hubatsch 1/1. 1877, reg. (Uo.) - (M.) 356 Márc. 28. Ripin. Közjegyző azonos oklevele a golubi vicekomtúrnak átadott idézésről. - JoachimHubatsch l/l. 1878, reg. - (M.) 357 Márc. 28. Velence Friaulnál tárgyaló követeihez, Mocenigo Tamáshoz és Contareno Antalhoz. Elfogadhatják az öt évi fegyverszünet feltételeit, amelyek szerint mindkét fél megtartja a kezében levő területeket, XXIII. János pápa mint békebíró dönt a viszályban, Zs. szabadon átvonulhat velencei területen. Kiegészítőlég eszközöljék ki a fegyverszünet azonnali kihirdetését Zs. táborában, a Savorgnano Trisztán pártján levő udineiek visszatérhetését, járuljanak hozzá Zs.-nak del Bene Fülöp pápai követ által előterjesztett kívánságára a foglyok kicseréléséhez, ugyanannak óhaját azonban, hogy Garai Miklós és János kapják vissza Cherso és Ossero szigeteket, amelyek királyi adományból az övéik, hárítsák el azzal, hogy most csak fegyverszünetről van szó, a békekötésnél azonban Velencének gondja lesz a kívánságot figyelembe venni. - Ljubic VII. 96. - Óváry I. 87 és 88, reg. (Velencei állami lt.) - (M.)