A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

formországok együttműködésének valamilyen erősítésével, a szolidaritás, már maga az is segít, hogyha nemcsak vádak hangzanak el, hanem szolidáris nyilatkozatok például, de a belső egység erősítésével is. Harmadik kérdés: a párt jellege és szerepe. Egyetértés van ugye abban, hogy demokratikus szocializmus legyen a vezéreszménk. Én ezt egy nagyon fontos alapnak tekintem, erre fel lehet építeni. Egy kicsit homályos elv ez, de mégis, magyarázatot igényel, majd meg fogjuk magyarázni, de egy olyan elv, ami mögött politizálni lehet, ha tudunk. Eljutottunk odáig, hogy új szervezeti szabályzatot, egy tényleg demokratikus felépítésű párt szervezeti szabályzatát kidolgoztuk. — Jelentősnek tartom. A baj a párton belüli pluralizmus kialakulásával van. Ez az, ami lázállapotot idézett elő a pártban, amit el nem kerülhettünk, meg kellett csinálni, utat kellett engedni, hiszen ez megvolt latens állapotban korábban is. Demokratikusan politizálni csak úgy lehet, hogy ha ezek az áramlatok nyíltak. Ezek az áramlatok azonban jelenleg nem tudják magukat még világosan kifejezni, helyenként zavarok vannak, és ebből nemcsak az egység hiányának a rémképe vetődik fel, hanem tényleg bizonyos fokig az egység hiánya van véleményem szerint ma. Ezt be kell látnunk. Ami a párt orientációját illeti, Pozsgay elvtárs azt mondta, hogy a párt centrumának azonosnak kell lenni a nép centrumával, tehát a népben a politikai élet centruma és a párton belüli politikai élet centruma az egybe kell hogy essen. A gondolat érdekes és konstruktív gondolat, így kifejezve én azért megkérdőjelezem. Azt hiszem, hogy a népnek igazából nincs politikai centruma. Körülbelül ez a véleményem. De a pártnak kell hogy legyen politikai centruma, de ezért nem a politikai centrum kifejezést használjuk, de hogy olyan politikai centruma legyen a pártnak, amely a nép széles rétegeiben való elfogadtatást lehetővé teszi, így megfogalmazva ezt alapvető fontosságúnak tekintem. Valójában oldalakra fog oszlani a magyar politika. Én azt gondolom, hogy baloldal lesz, centrum lesz, centrumpártok lesznek és kérdés, hogy a centrumpártok, még azok sem fogják a nép centrumát kifejezni, csak pártok lesznek. És attól tartok — nem is tudom, hogy tartsak-e tőle —, hogy jobboldali pártok is lesznek, és akkor a mi szövetségi politikánk az lehet, hogy a baloldali erőket tömörítsük: ez talán a szociáldemokrata párt, ilyen kell hogy legyen tradicionálisan, nem tudom lesz-e még más baloldali párt, de centrumpártok lesznek. Tehát a baloldaltól a centrumpártokig terjedő szövetséget kell lehetőség szerint kiépíteni. Ezt kialakítottuk elvileg, nagyon nehéz gyakorlatilag megcsinálni. A párton belüli áramlatokat illetően. Nem tudom, hogy minek nevezzem a marxista központ egységcentrumot. Ha a propagandisztikus jelszavaikat — ezeket kurzívból szedték a kiáltványukba — nézem, akkor minthogyha a párton belül lennének. Ha azonban belegondolok azoknak a tartalmába, egyértelműen az a véleményem, hogy ez nincs a párton belül, a párt politikáján belül. Vagy mi igazodunk a marxista centrumhoz, vagy a marxista centrum kell hogy igazodjon hozzánk, és akkor más kell hogy legyen. Elolvasgattam a Pozsgay elvtársék által alapított Demokratikus Magyarországért [nem is tudom, kiáltvány vagy] nyilatkozatot,

25 ebben nem találtam én semmit, ami a párt politikájával szemben állna, a megfogalmazásokban vannak ott eltérések, de hát ha egyszer áramlat-szabadság van, akkor ezt el tudom képzelni. Ugyanezt tudom én mondani a Berecz elvtársék által alakított mozgalomról.

26 Az centrum akar lenne a centrumban, biztos van valami értelme és joguk van. Nem találom szembenállónak a párt politikájával. És még néhányat tudnék mondani, de mindez zavaró körülmények között megy végbe. Ez itt a prob1122