A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Az állami vagyonalap nem válhat középirányító szervvé, nem korlátozhatja a gazdálkodói önállóságot. Erre törvényes biztosítékokat kell teremteni. A vagyonkezelők célszerűen gazdasági társaságok lehetnek, de nem kizárt a dolgozói kollektívák, különféle csoportjaik és egyéb tulajdonosi intézmények ilyen jellegű szerepe sem. Vagyonkezelésre csak jogi személyek vállalkozhatnak. Döntő fontosságú a vagyonkezelők szervezetének és érdekeltségének megfelelő kialakítása, s erős garanciákat kell találni az elbürokratizálódás nagyfokú veszélye ellen is. A vagyonkezelők a vagyonalappal az átvett vagyon működtetésére szerződést kötnek, amelyben az átvétel és a működtetés feltételeit rögzítik. A vagyonkezelők maguk is gazdálkodnak, illetve más vállalkozásokba fektetik be a kezelésükre bízott (versenyben elnyert, átvett) állami vagyont. A vagyontárgyak vállalkozásokba fektetését részben a vagyonkezelők, részben az e célra szervezett befektető társaságok, részben pedig pénzintézetek végezhetik. A tulajdonreform szabályozása A tulajdonreform megvalósításához a gazdasági szabályozást is fejleszteni kell. Különösen fontos a vagyonalap, az új közösségi tulajdonosok és a vagyonkezelők hosszú távú, a vagyonmegőrzéshez és -gyarapításhoz fűződő érdekeltségének kialakítása. Szükség van reális és megbízható vagyonértékelésre, valamint az értékpapír-forgalom tartós intézményeinek a megteremtésére és kiszámítható, rendezett működtetésük biztosítására. A gazdasági környezet a vagyonmegőrzésre és -gyarapításra ösztönözzön. A gazdaságpolitika vállalkozástámogató, kínálatot bővítő jellegű, a piacgazdaság kiépülését segítő legyen. A tulajdonforma-váltás ugyanis önmagában nem biztosíték a jelenleginél hatékonyabb gazdálkodás kialakulására. Megvizsgálandó, hogy a társadalmasítás és a privatizáció érdekében milyen ösztönzőket és gátakat kell alkalmazni a vállalati és a személyi jövedelemadózásban, a gazdasági szereplők érdekeltségi rendszerében. Alternatívákat kell kidolgozni, hogy mi módon és milyen eszközökkel teremthető megfelelő kereslet az átalakítandó állami tulajdon iránt. Meg kell teremteni az állami vagyon értékesítésére vonatkozó garanciális szabályokat. Kiemelt jelentősége van az állami vagyon átalakítását követő, új és sikerrel kecsegtető beruházások piackonform támogatásának, hiszen ezek a gazdaság megélénkítésének fontos eszközei lehetnek, s a foglalkoztatási gondokon is enyhíthetnek. A közgazdasági feltételrendszer megteremtésének lényeges eleme a jelenlegi túlzott mértékű szabályozás visszaszorítása. »** A tulajdonreform csak folyamatosan és átgondolt koncepció alapján valósulhat meg. Nem vezethet gazdasági káoszhoz, a termelés ellehetetlenüléséhez, a gazdálkodói rendszer széteséséhez. Csak a jelenleginél jobb tulajdonhasznosítás reménye, a gazdasági ésszerűség és a gazdálkodói érdekeltség működtetheti. Az államnak nemcsak a folyamat beindításában, a jogi és közgazdasági feltételek megteremtésében, hanem a folyamat egészének tudatos befolyásolásában és határozott-rugalmas irányításában van szerepe. A tulajdonreform alapvető célja a nemzeti vagyon bővítése, jobb hasznosítása. Budapest, 1989. szeptember 20. Iványi Pál [s. k. aláírás] 1850