A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Kulturális demokráciát! Mozgósítani kívánunk minden társadalmi erőt és eszközt a művelődési esélykülönbségek, a kulturális hátrányok csökkentésére. Az állami oktatás, a közművelődés és a tömegkommunikáció eszközei egy olyan művelődés- és társadalompolitikai stratégia szolgálatába állítandók, amely célzott anyagi támogatással és a kulturális kínálat alakításával ellensúlyozza a művelődési hátrányokat, javítja a különböző okokból támogatásra szoruló csoportok (egészségügyi, szociális és gazdasági hátrányokat szenvedők, rosszul ellátott területeken élők, valamint a nemzetiségek) művelődési lehetőségeit. A művelődési infrastruktúra területi különbségeinek csökkentésére a területfejlesztés és a művelődéspolitika olyan összehangolt koncepciójának kialakítását javasoljuk, amely elkülönített alapokat biztosít a kulturális hátrányokkal küzdő települések kezdeményezéseinek alátámasztására. Síkraszállunk a tehetség érvényesüléséért, nemzeti értéknek tekintjük a tehetséggondozást. Ezért támogatunk és kezdeményezünk is olyan új formákat és módszereket, amelyek az egyéni képességek és adottságok korai felismerését és felkarolását, a tehetség maximális kibontakozását szolgálják. Támogatunk minden olyan értékápolásra vállalkozó művelődési kezdeményezést, amely a helyi közösségeket újjáteremti, a társadalmi önszerveződést ösztönzi és segíti. A művelődési intézményekről és anyagi eszközeikről az illetékes közösségek döntsenek, kifejezve és érvényesítve a társadalmi művelődési érdeket is. Javasoljuk, hogy a művelődési lehetőségek bővítésében, intézmények alapításában és működtetésében szervezetek, vállalkozások, magánszemélyek is részt vállalhassanak és állami támogatást kaphassanak. Álláspontunk szerint az alkotmány kereteiben minden közösség szabadon ápolhatja kulturális hagyományait, terjesztheti értékeit. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy társadalmunk művelődési tevékenységében helyet kaphassanak a nemzetiségi, kisebbségi kulturális értékek és hagyományok. Megerősítjük elkötelezettségünket az alkotói szabadság, a szellemi élet és a művészeti áramlatok szabad fejlődése mellett, és természetesnek tekintjük az értékek pluralizmusát. E felfogásunk hitelességét korábbi gyakorlatunk kritikai felülvizsgálatával, az egyoldalúságok megszüntetésével, az adminisztratív eszközöktől való végleges elhatárolódással kívánjuk alátámasztani. Elvárjuk viszont, hogy a brutalitás, a nemtelen indulatok, az antihumánus eszmék és magatartásformák, a közösség erkölcseinek rombolása sem a bővülő demokrácia, sem a piaci igények ürügyén ne kaphasson menlevelet. A nemzeti művészeti intézmények arra hivatottak, hogy össztársadalmi érdeket és értéket fejezzenek ki. Fenntartásuk továbbra is az állam feladata, de működésükhöz ideológiai követelmények nem szabhatók. A nemzeti intézmények hivatása, hogy tükrözzék az eszmei és politikai pluralizmust, tágítsák ezáltal a nemzeti kultúra körét, és sokoldalúvá, hitelessé tegyék az érdekkifejezést. Meggyőződésünk, hogy tárdadalmunk demokratikus átalakításához és működéséhez elengedhetetlenül szükséges a hiteles politikai, gazdasági, tudományos, kulturális információk szabad áramlása. Reális ítélőerő nincs érdemi tájékozottság nélkül, az önrendelkező közösségek létrejöttének feltétele a mérlegelő és döntésképes személyiség. Mindannyiunk egyéni érdeke és össztársadalmi érdek is tehát, hogy a nyilvánosság révén a jövőben élni tudjunk a demokrácia jogilag és politikailag biztosított lehetőségével. Ezért a nyilvánosság olyan szerkezete kívánatos, amelyben a pártok, szervezetek, irányzatok megteremthetik fórumaikat. Ugyanakkor szükséges, hogy ennek feltételeit törvény szabályozza a kulturális, erkölcsi-tudati értékek és a személyiségek védelmében. Véleményünk szerint a tömegkommunikációs eszközök és fórumok állami irányításának a konszenzusteremtés és -egyeztetés szükséges mechanizmusainak létrehozásával alkalmassá kell válnia a nemzeti kultúra gyarapítására, a sokoldalú tájékoztatásra, a vélemények és érdekek hiteles és arányos tükrözésére. Meg kell szüntetni ezen intézményeknél a személytelen állami tulajdonból eredő gazdátlanságot; meg kell szervezni ellenőrzésüket; végérvényesen ki kell iktatni kisajátíthatóságuk jövőbeni lehetőségeit. Álláspontunk szerint nemzeti kultúránknak nyitottnak kell lennie az egyetemes kultúra múltbeli és kortárs értékei iránt. Ennek jegyében tekintjük nemzetiségi honfitársaink művelődését, kulturális életét mind közös hazánk, mind pedig saját anyanyelvi, nemzeti kultúrájuk részének. Közös szellemiségünk és történeti hagyományaink összefüggésében az egyetemes magyar kultúra szerves részének tekintjük a határokon túli magyarság művelődését, kultúráját, és igényeljük a velük létesített, létesítendő kapcsolatok bővítését, gazdagítását, valamint a kisebbségben élő magyarság jogainak védelmét. A fentiek szellemében tekintjük tágabb hazánknak a történelmi Közép-Európát, kívánunk része lenni a közös Európai Háznak, akarjuk szervezni kulturális kapcsolatainkat a világ valamennyi országával. 1843