A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

2. sz. függelék Grósz Károly [s. k. aláírás] KB/187. A Központi Bizottság politikai beszámolója (Tervezet) A Központi Bizottság írásos beszámolója — eltérően a korábbi gyakorlattól — nem vállalkozik az 1988. májusi pártértekezlet óta eltelt másfél év átfogó politikai elemzésére. Azt kísérli meg, hogy — áttekintve az elmúlt sorsfordító hónapok néhány eseményét — összefoglalja a párt szempontjából meghatározó politikai folyamatokat, és ajánlásokat tegyen megújuló mozgalmunk rövid távú feladataira. Kongresszusunk politikai mondanivalója a párt programnyilatkozatával, új alapszabályával, valamint az alapvető politikai kérdésekben hozandó állásfoglalásokkal válik teljessé. 1. A modellváltás első lépései 1. Magyarország történelmi válaszút előtt áll: vagy sikerül ismét közelítenie a világ fejlett országaihoz, vagy a stagnálásból még mélyebbre csúszik. A tét óriási, a felelősség történelmi. A modellválság gyökerei a hetvenes évekig nyúlnak vissza, amikor nem reagáltunk időben a világgazdaságban végbement nagy horderejű változásokra. Ezért ma egyszerre küzdünk a gazdasági alkalmazkodás nehézségeivel és a szocializmus korábbi modelljének meghaladásáért. Mindezt azzal a teherrel súlyosbítva, hogy lényegében nemzeti keretek között kell megoldást találnunk széles nemzetközi együttműködést igénylő problémákra. 2. Az 1988. májusi pártértekezlet szakítást hirdet az évtizedes gazdasági-társadalmi stagnálással és politikai konzervativizmussal. Az MSZMP új vezetésének súlyos örökséggel kellett szembenéznie: a világgazdasági korszakváltás és a hibás gazdaságpolitika által együttesen előidézett hatalmas külső adóssággal, az alig mozduló gazdasági szerkezettel, a csökkenő életszínvonal miatt keletkező szociális feszültségekkel, az ifjúság kiúttalanságával és ázzál, hogy tekintélyes értelmiségi rétegek a korábbi közeledés után újra távolodtak a párttól. A társadalmi-gazdasági szerkezet és a hatalmi viszonyok változatlanságára Összpontosító politika következtében a párt nem elsősorban politikai mozgalomként működött. Felső vezetése jogiadminisztratív eszközök alkalmazásával és a döntések monopolizálásával irányította a politikai életet. Ideológiai munkánkban elhanyagoltuk a valódi elméleti kérdések vizsgálatát. Ennek ellenére a nyolcvanas évek elején — tartva a hetvenes években lezajlott visszarendeződés ismétlődésétől — eltávolodtunk a szocializmus leegyszerűsítő felfogásától. Ezzel megszűnt a korábbi kettősség: a viszonylag egységes ideológia és a pragmatikus politika gyakorlati összekapcsolódása [sic!]. Mivel azonban a hatvanas-hetvenes évek modellje — amely a gyors gazdasági növekedésre, az életszínvonal látványos és tömeges emelésére épült — elveszítette létalapját, felbomlott a korábbi, viszonylagos jóléten alapuló közmegegyezés is. A gazdasági válság fokozatosan politikai válsággá mélyült. 3. Az 1988. májusi pártértekezlet egyik központi gondolata az volt, hogy tényleges gazdasági fordulat nem érhető el a politikai intézményrendszer és ezen belül a párt gyökeres megújulása nélkül. E kettő egyúttal a halaszthatatlan gazdasági modernizálás és a működőképes piacgazdaság kiépülésének feltétele. Az MSZMP ezért egyrészt a politika túlsúlyának megszüntetésére, a pártállam lebontására, másrészt a piacgazdasági intézmények gyors kiépítésére összpontosította erejét. 4. Az új vezetés fő feladatának tekintette a gazdasági válság kezelését, a mielőbbi konszolidáció mellett a kiút keresését. így került sor a külföldi tőke beáramlása előtti gátakat lebontó intézkedések meghozatalára, a tőkeáramlást segítő eszközök, valamint a társasági és az átalakulási törvény kidolgozására. 1989-ben nagymértékben liberalizáltuk elsősorban az import-* és bérgazdálkodást. Minden korábbinál intenzívebb gazdasági kapcsolatokat építettünk ki több fejlett tőkés országgal. 5. Napirendre került az állam működésének racionalizálása, a parlamentnek felelős kormányzás 1824