A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ezer tag tartozik [siet] a külföldön dolgozókkal együtt, fölvetette mindkettőnknek, hogy az a hangulat, hogy igenis a Központi Bizottság tagjai mérettessék meg magukat, és ne legyenek automatikusan szavazó jogú küldöttei a kongresszusnak. Ez a szombati küldöttértekezleten ismét felmerült, mert mi haboztunk, hogy induljunk, ne induljunk. Fölvetették többen, hogy igenis, ne féljünk, álljunk elébe a megmérettetésnek. Titkos szavazás történt 21 fős listáról, miközben elmondtuk mindannyian a magunk programját, hogy mit várunk a kongresszustól, és mit képviselünk. Hármunkat az első menetben megszavaztak titkos szavazással 21 főből, ott volt a Központi Bizottság két képviselője, azok jelenlétében. Hogyan lehet ilyet [sic!], vagy akár Horváth Istvánnal kapcsolatban is sugallni bizalmatlanságot, mint ahogy ezt az előbb Grósz elvtárs megfogalmazta. Ez nem stílus — elnézést. Én nem foglalkozom azzal sem mint külügyminiszter, sem mint a Politikai Intéző Bizottság tagja, hogy kikről milyen információk érkeznek — én ezt nem tartom módszernek — külföldről vagy itthonról. Nekem egy a lényeg, az, hogy ebben a pártban még mindig megvan az erő, amelyet nekünk mindenképpen tovább kell növelni, és mindent meg kell tenni ennek az MSZMP-nek és ezen keresztül az országnak a megmentése érdekében. De politizálni kell, és nem övön aluli ütésekkel operálni. Végül még valamit, elhatároztuk tavaly itt, központi bizottsági ülésen, hogy minden KB-tagnak joga van a nyilvánosság felé képviselni a véleményét. Ezt itt döntöttük el kollektíván. Ha nekem más a véleményem a munkahelyről való kivonulásról, ezt is jogom van képviselni. Nem jelenti azt, hogy nem vetem alá magam a Központi Bizottság határozatának. Azért is hangsúlyozom ezt, hogy emlékeztessük magunkat a saját határozatunkra. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Következik Vastagh Pál elvtárs. VASTAGH PÁL elvtárs: Nagyon rövid leszek, kedves elvtársak, nem fog elvenni [siet] a szünetből. Mint a Mandátumvizsgáló Bizottságban dolgozónak, van alkalmam többé-kevésbé pontos képet kapni arról, hogy a pártban a választások, a küldöttválasztások mennyire színes, helyenként mennyire eklektikus formában zajlottak le. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez alkalommal a párttagság egészen eltérő módon, a párttagság százezreinek tevőleges aktivitásával kapcsolódott be a küldöttválasztás menetébe, amire ennek a pártnak a történetében nem hiszem, hogy van példa. Ez egy nagy politikai tőke. Városokban a párttagság 80%-a tette le a voksát pártszavazással. Ezrek gyűjtöttek támogató aláírásokat a jelöltek mellett. Tudom, hogy emellett természetesen más formában is történt a küldöttválasztás és a jelölés. De ha mi most tönkretesszük ezt a politikai tőkét azzal, hogy egyes mandátumok jogszerűségét, tartalmát megkérdőjelezzük, akkor az egész kongresszust már a mai nappal sikerült teljes egészében aláásni, és semmi esélyünk nem lesz arra, hogy bármiféle eredményt tudjunk a kongresszuson elérni. Ha a mandátumok hitelét és tartalmát akár lemondással, akár visszaadással aláássuk, az nem arra az egy mandátumra lokalizálódik, és nem a Központi Bizottság tagjaira lokalizálódik, hanem kiterjed az egész választási eljárásra, valamennyi küldött mandátumának politikai tartalmára is. Ha ezt mi elkezdjük, akkor semmi jót nem várhatunk. Én nagyon kérem, hogy ebből a szempontból mérlegeljék az elvtársak azokat a javaslatokat, hogy mandátumokat esetleg vissza kellene adni, akár az Elnökség kollektíván, akár mások, mert egyszerűen politikailag húzzuk ke1692