A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

értek egyet, hogy semmilyen obstrukcios magatartás ne akadályozhassa meg a kongresszust munkájának elvégzésében és a döntések meghozatalában. NYERS REZSŐ elvtárs: Gáspárné elvtársnő következik, utána Krasznai elvtárs. GÁSPÁR ANTALNÉ elvtársnő: Központi Bizottság! Mindjárt egy kérdésem lenne, talán Tétényi elvtárstól is kérdezhetném, hogy tessenek mondani, van ne­künk szervezeti szabályzatunk még, ami életben van, vagy nincs. Ezt jó lenne tud­ni, hogy mikor van, meg mikor nincs, hogy mikor vehetjük elő, meg mikor nem tulajdonképpen, mert ha van, akkor tudomásom szerint ennek a testületnek az új testület megalakításáig terjes joga és felelőssége van. Ez az egyik. Én egyetértek Berecz elvtárssal abban, hogy a C-pont talán támogatható, vagy ebben sikert tudunk elérni, de ha nem, akkor azt mondom, mondjon le ez a testület korrekten, és válasszunk egy választási intézőbizottságot, és ha annyira nem kor­rekt, vagy ennyire nem legitim ez a testület, akkor terjessze be a dokumentumokat ez az intézőbizottság. Még egy fölvetésem lenne. A rossz nyelvek szerint a központi bizottsági tagok között vannak olyanok, akiket a megyék nem a megyék terhére, tehát nem a megye keretein belül választottak. Én kérdezem, ha ilyen van, akkor minek a terhére? Kö­szönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Krasznai elvtárs következik, utána Antalóczy elvtárs. KRASZNAI LAJOS elvtárs: Kedves Elvtársak! Nem akarom a kérdést tovább bonyolítani, kérdésemben azt hiszem az álláspontom benne volt. Nem ezért kértem most szót, hanem azért, mert szeretném elmondani, hogy a honvédségi reformko­rok vasárnapi tanácskozásán 57, vagy közel 60 fő minden politikai érv és észérv ellenére kongresszusi küldöttet választott. Nem lehetett lebeszélni őket, bár nagyon sokan voltak ott — beleértem az érdeklődőket is —, akik életükben először látták egymást. Egyetlen észérvük volt velünk szemben, hogy Vastagh Pál elvtárssal ők az országos tanácskozáson találkoztak, és arra kértek lehetőséget, hogy ezen a Honvédségi Reformkörök Országos Tanácskozásán választhassanak egy kongresszu­si küldöttet, és erre biztatást kaptak. Tisztelettel kérem a központi Mandátumvizsgáló Bizottságot, hogy ha ez a kérés beérkezik, nagyon fontolja meg, hogy pozitív választ ad-e erre az indítványukra. Egyébként a személyt kijelölték, nyílt szavazással megválasztották. Nagyon nagy ellenérzést keltene a Magyar Néphadsereg párttagságában, pártszervezeteiben, ha 57 szavazattal is be lehetne jutni a kongresszusra, miközben mi 600 párttag után választottunk titkos szavazással, sőt pártválasztásokkal [sic!] küldötteket. NYERS REZSŐ elvtárs: Következik Antalóczy elvtárs, utána Radics Katalin. ANTALÓCZY ALBERT elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Megmondom őszintén, csodálkozom azon, hogy ez a kérdés ma itt most így merül fel. Ez azt mutatja, hogy a testület jó néhány tagja nem ismeri a magyar pártban meglévő való­ságot. Ugyanis az, hogy a testületi vezetés rangja és legitimitása milyen a párttag­ság körében, az a különböző szintű pártértekezleteken már régen világossá vált. Régen. Tehát, amikor itt kétszer is szavaztunk, ugyanazokkal a gondolatokkal fog­lalkoztam, mint Tétényi elvtárs, hogy teljesen felesleges a Központi Bizottságnak ez ügyben bármilyen álláspontot kialakítani, ez a küldöttek kezében van. Az, hogy jól van-e ez így, az persze felmerülhet mindannyiunk fejében. Ugyanis, amikor 1680

Next

/
Oldalképek
Tartalom