A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ha Szűrös elvtárs nem ebben a pozícióban van, hanem mondjuk Kótai elvtárs, nem jó, Tabajdi Csaba mondja, a Tabajdi Csaba ezt mondhatta volna, ezért nem indítottunk volna fegyelmit ellene. Vagy nem is volt az fegyelmi, hanem egy kis ejnye-ejnye.

51 De államférfi ne mondjon ilyet. De ilyennek tekintem a Kárpáti és Kótai elvtárs közötti vitát is. Nem is pontosan érthetem, hogy miért van az, miért? Tessék? Na én sejtem azért, hogy miről van szó, csak nem pontosan tudom. Ki kell ezeket szépen vitatni, ne sajnáljuk az időt. Nem éppen idevaló témák ezek, azért azt mutatják, hogy a gépezetben zavar van, ott, ahol ki lehetne ilyen kérdéseket vitatni, ott nem vitatjuk és akkor ide kerül és felnagyobbodik valami nagy-nagy eszmei, politikai szembenállásként. Az alapproblémát én abban látom, 40 éve kormányozzuk ezt az országot. Elkövettünk a 40 év alatt annyi hibát, úgy isten igazában egy alternatív kormányzás kellene. Nincs Európában még egy olyan ország, ahol 40 évig ugyanaz az irányzat, ugyanaz a párt kormányozna. Olaszország az egyetlen, ahol bemenekült a kereszténydemokrata párt, bemenekült, kétszer-háromszor is koalíciókba, ez az egyetlen. Összes többinél, más pártoknál nem. Na, de ki kormányozzon ma Magyarországon? Ha lenne egy alternatív szocialista párt, akinek át lehetne adni a hatalmat, hogy megvédené a szocialista vívmányokat, illeszkedne a szocialista világhoz megfelelően [sic!]. Át kellene adnunk, de nincs ilyen. És nincs olyan, akinek [sic!] koncepciója lenne. Nekünk van rendes, kiérlelt koncepciónk, nem kell szégyenkezni, nagyon sok mindent kidolgoztunk, csak belül, belsőleg egy belső válsággal küzdő párt állapotába kerültünk, és ez a hírünk is. Ez itt a baj. Nekünk igenis a szocializmus vívmányaiból, amit lehet — ez nem szocialista társadalom, amiben vagyunk, ez nem szocializmus — formációelméletileg, ez valamiféle sajátos demokrácia, kapitalizmus után, szocializmus előtt messzire [sic!]. Formációelméletileg nem az, de szocialista vívmányok vannak. Körüllengik az életünket, és még az Orbán Viktor is élvezi ennek az előnyeit, észre sem veszi, hogy sokszor mennyi mindent élvez. Ezeket nem szabad feladni. Nem minden vívmány, amit mondjuk Gáspár Sándor annak minősített, amikor ő is mindig kiállt a vívmányok mellett, ugye, az nem vívmány. Még talán Kádár elvtárs is túlzott e tekintetben, bár ő közel járt az igazsághoz, mert azért a nép életében gondolkodott, reálisabban. Újra kell gondolnunk, hogy mik ezek a szocialista vívmányok, így mai fejjel is, és azokat védenünk kell. Kérem szépen, nekünk az ország érdekében ezt az országot igenis, a világba illesztve úgy kell megtartani, hogy boldogulni tudjon. Hát illesztenünk kell Kelet felé is, meg Nyugat felé is. Korábban nem illesztettük Nyugat felé, most vannak, akik csak Nyugat felé akarnák illeszteni. Ezt sem szabad engedni, és ezért nekünk itt kell valahol maradni. Mi nem engedhetjük meg azt a luxust magunknak, hogy ellenzékbe menjünk, akármi lesz a választás eredménye. Ez is egy lengyel tanulság, mellesleg. És persze igyekeznünk kell jó választási eredményt elérni. A másik megjegyzés, amit tennék, hogy a szocializmus vívmányőrzése vagy a szocialista értékek követése, és ez a gazdasági, pénzügyi stabilizáció az én személyes véleményem szerint egymással ellentmondásban van. Én ezt régóta képviselem, és igazolva látom a mostani időben, ezzel súlyos ellentmondásban van, s ezt így kell tudni kezelni. Figyeljük meg egyébként a világ országait, a szocialistákat, a szociáldemokratákat. Amikor szocialista vívmányokat kell terjeszteni, jóléti politikát csinálni, gazdasági növekedést élénkíteni, mindig a szocialisták valósították 1651