A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

céljával mondom, ha elfogadhatónak tartják, hogy szövegmódosító, meg szövegkiigazító, meg szerkesztői dolgokba talán nem kellene belemennünk. Egyébként is ilyen észrevétel van szép számmal a bizottság birtokában. Elegendő mindenképpen ahhoz, hogy ha nem elvi jelentőségű a kérdés, hanem szerkesztési, szövegmódosítási, a belső koherenciáját a szerkesztők megtartsák és alkalmazzák. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni a vitához. Várhatóan, sőt ezzel kapcsolatban már eddig is birtokába jutottunk, tehát várható, hogy néhány más platform is megjelenik majd a kongresszus előkészületei során. Az eddig beérkezett ilyen javaslatok inkább a radikalizálódás, a nyílt megújulás és újként való megjelenés oldaláról közelítettek az ügyhöz. Javaslatunk a szerkesztésben, a programnyilatkozatot előkészítő bizottságban az, hogy ahol az integrálás és a szintetizálása ezeknek a platformoknak elvégezhető és nincs annyira fontos és elviekben is lényeges megkülönböztető jegyük, hogy azt önálló politikai irányzatnak lehetne tekinteni, azt megkíséreljük szintetizálni ebben a tervezetben. Ahol a program platformkészítői ragaszkodnak hozzá, hogy az a saját, külön politikai álláspontjuk, erre viszont nem a programelőkészítő bizottságnak, hanem a Központi Bizottságnak kell állást foglalnia. Valószínű, nem kellene megakadályozni, hogy akkor az egyenesen menjen a kongresszusra, de ennek szervezeti formáiról majd Kovács Jenő elvtárs szól. Ennyi kis kiegészítő megjegyzést szerettem volna tenni a programnyilatkozattervezettel kapcsolatban. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Köszönöm szépen. Kovács Jenő elvtárs. KOVÁCS JENŐ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Mivel a Szervezeti Szabályzatnak a tervezetét

25 már jó három hónappal ezelőtt közzétette a Pártpolitikai Bizottság, volt arra mód, hogy mind a koncepciót, mind pedig a részleteket illetően egyezkedés induljon meg, és bizton állítható, hogy a különböző nézetek között jelentős közeledés tapasztalható, előrevetítve annak lehetőségét, hogy a milyen pártot akarunk kérdésére, már ami annak a működési mechanizmusait illeti, alapvetően döntő többségre, nem egyszerűen többségre támaszkodó megoldás alakítható ki a kongresszuson. Annyi megjegyzést szeretnék itt tenni, hogy oly sokszor vetődik fel a kutatás és a politika kapcsolata, én úgy érzem, azok a politikusok és szakértők, akik ezen dolgoztak, megfelelő tisztelettel és köszönettel tartoznak azoknak a társadalomtudósoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy részben a 45—48 közötti magyar pártok működési mechanizmusainak a tárgyszerű elemzésével, részben pedig a nyugateurópai kommunista, szociáldemokrata és polgári pártok működési mechanizmusainak az elemzésével egy többpártrendszerű működésre alkalmas, azért még széles bázison nyugvó irányzatok szerint ugyan elkülönült, de mégis egységes cselekvésre képes pártot tudjunk megalkotni. Ez sokat segített az előkészítő vitákban, és ennek nyomán tulajdonképpen csak néhány komoly, még egyelőre megoldatlan kérdés maradt fenn. Ezek elvi jelentőségű kérdések, ezeket szeretném megemlíteni. Az egyik ilyen kérdés összefügg a programnyilatkozatnak a tervezetével, ami elviekben fogalmazza meg: a pártnak milyen a jellege és milyen a társadalmi bázisa, kinek a politikai érdekképviseletére szerveződik, és emellett kit vár a soraiba és kire kíván támaszkodni, sőt milyen típusú szavazókra számít. Ezek mind különkülön kérdések, és egyelőre a tisztázó vita ezeket a kategóriákat nem különböztette 1608