A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nak kommentálni az Országos Sajtószolgálat abszolút érdektelen híreit. Egyébként pedig hétfőn folytatódik a tárgyalás, szívesen állok a rendelkezésére. NYERS REZSŐ elvtárs: Köszönöm. Több felszólaló nem jelentkezett. Most szünetet tartunk, utána Pozsgay elvtársé a szó. Szünet NYERS REZSŐ elvtárs: Folytatjuk a tanácskozást. Pozsgay Imre válasza következik. POZSGAY IMRE elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A vitában elhangzott fontos gondolatokhoz, javaslatokhoz kapcsolódva itt most inkább azokra az összefüggésekre, kérdésekre térek vissza, amelyekben itt majd állást kell foglalnunk. Mielőtt azonban erre javaslatot tennék, szeretnék bizonyos személyes összefüggéseket előbbre hozni s megemlíteni szokásomtól eltérően; de a tárgyalások folytatása szempontjából ennek megvan a jelentősége. Elsősorban arra gondolok, hogy egy tárgyalás vezetéséhez, az abban való felelősséghez a megbízott részéről két feltételre szükség van: azon túl, hogy képesnek ítélik-e rá, de ez nem az ő dolga, az egyik: mélységes meggyőződéssel tárgyaljon és legyen hite abban, hogy valami lényeges dologban vesz részt, aminek jelentősége van az ország előrehaladása vagy békéje szempontjából. Belőlem ez a meggyőződés nem hiányzik. Én ilyen szellemben vállaltam el a tárgyalásokon a részvételt és azt a szerepet, amelyet a Központi Bizottság rám bízott. A másik éppen ezzel függ össze, az pedig a bizalom a megbízatás és a megbízott iránt. Úgy tapasztaltam előző vitánkban is, a mai vitában is, hogy megvan ez a bizalom, ami semmiképpen nem jelenti és nem jelentheti a küldöttség vezetője bírálatának felfüggesztését. Természetesen része ennek a munkának az elemzés, értékelés és a tárgyalásokat vezető és abban részt vevő elvtársak bírálata is, ami — megismétlem — hozzátartozik még a bizalomhoz is. Én ebben az érzésben és ebben a tudatban' vállaltam, vállalom — ha a Központi Bizottság ebben támogat — a további feladatot is. Ezt meg azért mondom, mert bizonyos fenntartásokra, kételyekre is okot adó összefüggések merültek fel itt-ott a közvéleményben, néhol a pártközvéleményben is afelől, hogy a tárgyalások vezetője ugyanaz a személy, akit a Központi Bizottság a köztársasági elnökjelöltséggel is megtisztelt, és elfogadta ezt a megtisztelő megbízatást. Döntse el a Központi Bizottság, hogy ez a két dolog összeegyeztethető-e. Én hitem szerint megkíséreltem, abban a tudatban, amit persze minden rosszindulatú híreszteléssel szemben hangoztatnom kell: nem azért vállaltam, hogy közelebb kerüljek a köztársasági elnöki tiszthez, mert akinek ez a személyes ambíciója, az ettől a tárgyalástól messze távol tartja magát, ezt higgyék el nekem. Ez az egyik észrevételem és megjegyzésem. Ami pedig a köztársasági elnökjelöltséget illeti, ezzel kapcsolatban lehetnek persze viták. Kérdés: érdemes-e már most feleleveníteni vagy még most is feleleveníteni az ezzel kapcsolatos vitákat, hogy mikor, hogy, milyen módon döntöttünk, illetve döntöttek [erről az ügyről]? De, hogy ezt le kell zárni, az bizonyos. így nem lehet a politikai ősznek nekimenni. Ugyanis lehet — hallom —, hogy esetleg van más jelölt is erre a posztra. Kérem, mérlegeljék, mérlegeljük újra. En is hajlandó 1601