A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Tehát ha megállapodunk a választásokban, akkor megállapodunk abban, hogy addig most már semmilyen ilyen részleges visszahívások stb. nem lehetségesek, ezt ki kell mondani. Ebben Fejti elvtárssal egyetértek teljesen. Ennek alapján itt egy igen intenzív törvényalkotó tevékenységbe kell kezdeni abban a félévben, ami előttünk van, hogy minél többet mi valósítsunk meg ezzel a parlamenttel, amit mi helyesnek látunk. Ha ekörül zajt csap az ellenzék, az természetes, ezzel állni kell a vitát. De tulajdonképpen, ha már a törvényalkotás és a gazdasági cselekvés folyamatban van, akkor a konkrét lépésekben kell nekik zajt csapniok, és csak akkor léphetnek fel eredményesen, ha az egyes konkrét javaslatainkkal szembeni érdemi és meggyőző véleményt tudnak kifejteni, és nemcsak egy ilyen általános fecsegésbe fullasztják a cselekvést. A harmadik és utolsó kérdés, az a választások időpontja. Itt nagyon megoszlottak a vitában is a vélemények. Nem azért, mert nem vagyunk felkészülve erre, hanem amilyen körben vitatkozunk, vagy amennyi anyagot vagy elemzést olvashatunk, annak ellenére is ugyanilyen sokféle vélemény alakulhatna ki itt mindenkiben, aki hozzászól. Én a magam részéről úgy érzem, a Központi Bizottságnak azt kellene kimondani, anélkül, hogy a hónapban dönteni tudna, hogy számunkra a technikailag előkészíthető legkorábbi időszak a legelőnyösebb. És hozzáteszem: számunkra nem egyszerűen párt, az MSZMP kérdése, hanem az ország kérdése. Tragikusnak tartom, még akkor is, ha vissza tudjuk venni a kezdeményezést, mert ez rajtunk múlik. A kormány mindent megtesz, akár a következő évek gazdasági stratégiájának kialakítását is megteszi, és döntéseket hoz. Hisz nem hagyhatja egy következő kormányra, hogy a tervek kidolgozása elölről kezdődjön majd 1990 végén vagy közepén. Megint értékes éveket veszítünk mindennel. De ez esetben is úgy érzem, hogy sem a külföldi tőke, sem a külföldi hitelezés, amiről Medgyessy elvtárs meggyőzően beszélt, tehát az, ami az egész gazdasági programhoz egy nagyon lényeges elem, teljesen várakozó állásponton van a választásokig [sic!]. Egészen nyíltan megfogalmazzák az amerikaiak, hogy nem akarnak ők korábban — lehet, hogy később sem fognak, majd valóban kiderül — semmiképpen sem olyan mértékben, mint ahogy ezt sokan hiszik, de biztos, hogy a választásokig nem fognak olyan mértékben semmilyen lépést tenni, ami esetleg úgy erősítené meg az MSZMP-t az ő elképzeléseik szerint, hogy visszalépne a további folyamatoktól. De azt hiszem, itt azok a tárgyalások, amikről szó esett már, nélkülözhetetlenek, ezek is ezt erősítik. Továbbá illúzió az, hogy mi azt hisszük, a párt sorainak a rendezése és így tovább, ez fogja eldönteni majd a választások sorsát. Ezen persze múlik sok minden, főleg az, hogy milyen választási kampányt tudunk végezni soraink rendezése után. Egy kongresszusi megújulás után. De a lakosság szavazatainak zömét az infláció értéke dönti el, az áruellátás dönti el, a mindennapi élet problémái határozzák meg, és ez — jól tudjuk — nem fog javulni a következő időszakban. Ahogy Pozsgay elvtárs a tájékoztatójában utalt itt erre, ha olyan kemény intézkedések válnak szükségessé majd a jövő évben, amelyek elháríthatatlanok, az pillanatnyilag mind rajtunk csattan. Tehát azt hiszem, sokféle szempontot lehet mérlegelni. Az alapkérdések szempontjából azonban számunkra a technikailag előkészíthető legkorábbi időszak a legjobb. Ha ez február — ezt én tényleg nem tudom megítélni, azt hiszem egyikünk sem tudja igazán technikailag ezt megítélni —, akkor február, én jobbnak tartanám, ha az év eleji választást irányoznánk elő. Az év végi már valóban lehetetlennek látszik, és a kongresszus már tulajdonképpen egy választási kampány 1599