A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

pótba, amivel nem lehet irányítani az országot, akkor teljesen mindegy, hogy ki nyert a választásokon, és ki került hatalmi pozícióba, a válság periódusa és tartalma tovább fog elhúzódni. Mi magunk teremtünk tehát olyan állapotot, amely állapotban a külföld bizalma megrendül. Ha megrendül a külföld bizalma, ott is számos variációt gondolnak végig. Csak szeretném mondani, hogy nem merev forgatókönyvekkel. Nekünk is szakítani kell a merev forgatókönyvek készítésének gyakorlatával. Tehát nem az a helyzet, hogy kigondolunk egy variációt meg egy másikat, és akkor azzal nekimegyünk. Sokkal bonyolultabb a kérdéskör, és sokkal rugalmasabban kell a jövőben lereagálni [sic!] a dolgokat. Ezért én harmadikként azt mondom, hogy nagyon hasznos ez a vita a választás időpontjáról — az országgyűlési választásra utalok —, én a többivel minddel egyetértek: tehát a köztársasági elnök megválasztásával népszavazással mielőbb, lehetőleg novemberben. Együtt lehetne a népszavazás a címer ügyében is, egy aktussal, tehát köztársasági elnök és címer. Nehogy belecsússzunk Gorbacsov elvtárs nagy problémájába, ami most már szemmel láthatóan tapasztalható: a széles indítás és a rengeteg törvény és választás amellett, hogy az emberek elgondolkodtak, és másképp minősítik a szovjet belpolitika alapkérdéseit, de belefásultak, és nem tud ő sem áttérni a kormány, illetve a gazdaság alapvető kérdéseire. Hiába mondja a Rizskov elvtársnak ott is valaki — most személyesen Gorbacsov elvtárs —, hogy oldja meg már a gazdaság ügyét, és töltse meg a polcokat, mert ez alapvető dolog. Kérem szépen, ez nem határozatok kérdése. Az lendítőerő, érdekeltség, termelés, kínálat, piac és így tovább [sic!]. Na de ez nem a mi bajunk, ez sajnos az övék, de azzal szembe kell nézni, hogy most már begyűrűzik a szocialista országok válsága szépen a magyar társadalomba és gazdaságba, és ennek tudatában is kell lenni, és így kell politizálni. Tehát én azt javaslom, hogy az időpontban most — az összes variációt végiggondolva — ne döntsön a Központi Bizottság. Megmondom miért. Hát egyfelől a parlamentnek is szava lesz hozzá. Én kizártnak tartom, hogy a kongresszuson ebben a kérdésben ne hangoznék el számos hozzászólás, és ha mi most megint lecövekelünk valamilyen álláspont mellett, akkor megint azt fogja mondani a kongresszus, hogy tudták, lesz kongresszus, a Központi Bizottság már megint előtte döntött. Ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Október 6—9 még nem késő. Hatalmazza fel a Központi Bizottság az Elnökséget, PIB-et, a kormányt, hogy az itt elhangzottak gondos mérlegelése alapján alakítsa ki álláspontját, tehát az időfaktor — javulnak-e, vagy romlanak-e a feltételek — figyelembevételével, milyen az MSZMP állapota: ez nagymértékben függ a kongresszus kimenetelétől. A gazdasági-pénzügyi helyzet megítélése: nem vagyunk a végén; ebből a szempontból, a gazdaság oldaláról az lenne jó, ha már holnap választanánk. A parlament állapota és munkaképessége: azokat a javaslatokat, amiket Fejti elvtárs a visszahívhatósággal kapcsolatban mondott, én támogatom, és javaslom, hogy kerüljön be a háromoldalú tárgyalásra; meg kell erősíteni valahogy a parlamentnek a biztonságát, mert nem tudjuk, hogy melyik időpont lesz számunkra optimális és jó, és mikor kell kilépni ezzel a javaslattal. De azért én megvárnám ezt a parlamenti ülésszakot, mert mindig vannak meglepetések, és nekem a nagy tanulság ez a Barabás—Jézus-effektus: kiscsoportokban mindig Jézust kívánják [sic!], illetve Barabást kívánják, aztán a végén kórusban kiáltják: Jézust feszítsd 1593