A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

mennek a kiskertbe. Télen nem jó. Nagy-Britanniától Franciaországon keresztül Portugáliáig, Spanyolországig az ilyen tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a téli választások esetén a részvétel rendkívül alacsony. Összegezve: egy új magyar szocialista pártnak, ami a centrumra és a reformkörökre épülhet alapjában, szüksége van arra, hogy megmutassa arculatát, megmutassa, hogy kicsoda, megmutassa, hogyan szakított a múlt hibáival, és mit akar a jövőben. Éhhez legalább egy fél esztendő kell. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Horváth István elvtárs. HORVÁTH ISTVÁN elvtárs: Pozsgay elvtárs tájékoztatóját én is elfogadom, és azt javaslom, a Központi Bizottság is fogadja el. Ami a jövőt illeti, én egyetértek azzal, ami a tájékoztatóból kiderül. Bár kifejezetten így szó szerint nem mondta Pozsgay elvtárs, de talán ezt külön meg kellene nekünk erősíteni — nem szó szerint, csak a jövőre vonatkozó útmutatásul szerintem —, hogy ezt a háromoldalú tárgyalást most már mihamarabb be kéne fejezni. Kiderül abból, amit Pozsgay elvtárs elmondott, hogy a legfőbb kérdésekben tulajdonképpen ki lehet alakítani azt a megegyezést itt, ami szükséges ahhoz, hogy ez ne kudarc legyen, és ugyanakkor ne folytassuk tovább, mert innen kezdve és hovatovább ez szinte csak az ellenzéknek kedvez, a tárgyalás folytatása. Tehát én ösztönözném azt a törekvést és azt a szándékot, amelyik ennek a befejezésére törekszik [sic!]. Ami nem jelenti azt persze, hogy utána már minden kapcsolatot meg kell velük szüntetni. De ezt a formális háromoldalú tárgyalási szisztémát szerintem be kellene fejezni. A következő kérdés a választások ügye. Erről beszéltünk itt — most Kótai elvtárs is felidézte —, majd egy éve talán, amikor szóba került tavaly év vége felé, hogy az idő az nekünk dolgozik. Nem is feltétlenül csak a választásokkal kapcsolatban. Akkor Nyers elvtársnak volt — azt hiszem Medgyessy elvtárs tette fel először ezt a kérdést — egy olyasfajta válasza, hogy ha a párt és a társadalom szervezésében itt döntő tényező állami vonalon [az] Országgyűlés, a parlament is, az állam apparátusa is, meg a többi politikai intézményünknek ezek a nagyobb szervezetei képesek lesznek összeszedni magukat, és kellő módon megújulni, akkor mi a rendelkezésünkre álló időt, a hátralévő időt a javunkra tudjuk fordítani, és ki tudjuk használni. Ez nem következett be. Nyers elvtársnak, mint lehetőséget említve, ebben igaza volt, csak az élet ezt nem igazolta, mert se a párt nem tudta magát ráncba szedni, sem pedig a többi intézmény. Szétforgácsolódásunk és a bizonytalanságunk az tartott tovább. Tudatában kell lennünk annak, nem vitás, hogy az idő most nem dolgozik nekünk. De előre hozni a választást annyira, mint amit Gyuricsku elvtárs mondott, szerintem az túl korai, júniusra pedig elhalasztani szerintem elég késői [sic!]. A párt szerintem nincs abban a helyzetben, és két hónap alatt nem tud olyan helyzetbe kerülni, ha a mai állapotokat nézzük. Itt nemcsak a központról van szó, hanem megyékről, a városi bizottságokról, a területi és a helyi szervekről. Nincs abban az állapotban. Én senkit nem akarok megbántani, se személy szerint, se a megyéket, de vannak megyék, ahol ideiglenes [sic!] és nincs tartós vezetése a pártnak. Kik fogják vezényelni mondjuk Nógrád megyében, Komárom megyében? Én nem sorolom tovább itt a dolgokat. Ha tehát a párt állapotát nézzük, akkor a túl korai időponttal kapcsolatban nekem is erős kétségem van. Ugyanakkor el lehet képzelni azt, fel lehet tételezni azért, 1583