A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Az alkotmánymódosítás kérdésében ugyanez várható, mert kételyek vannak bennünk, hogy a köztársasági elnök választásának módja és időpontja tekintetében elérhető-e az Ellenzéki Kerekasztallal a tartalmi megegyezés. Tehát bemenne a köztársasági elnöki intézményről szóló javaslat a választás módja és időpontja tekintetében, valamint a megbízatás időtartama dolgában, mint eldöntendő kérdés kerülne [sic!], de ebben is konszenzust szeretnénk elérni. A precedens már megvan rá, hogy lehetséges. Végül, most már csak röviden: a tárgyaláson, illetve a napirenden lévő kérdések körül keletkezett vitákról. Az Ellenzéki Kerekasztal képviselői minden alkalmat megragadnak természetesen — s ezért őket aztán nem érheti szemrehányás, mert teszik, amit érdekeik szerint nagyon is célszerűnek látnak —, minden alkalommal, szinte minden alkalommal kivétel nélkül felvetik a nyilvánosság kérdését, az ahhoz fűződő kezelési és megjelenési módokat és lehetőségeket: előhozzák a Munkásőrség ügyét, ami nincs most pillanatnyilag ebben a szakaszban a tárgyalóasztalon, és újabb meg újabb követelésekkel — most egyfajta javaslattal — előállva, azt a látszatot is keltve, miként tudomásunkra jutott éppen ma reggelre, mintha itt valamiféle tárgyalási pozíciók már kialakultak volna. Mi ezt egyelőre és ebben a szakaszban nem tekintjük tárgyalási témának és nem függ össze, csak mint az úgynevezett bizalomerősítő ügyek köre nem függ össze az előbb említett konkrét törvény-előkészítésekkel [sic!], de mégis ily módon a nyilvánosság előtt tartják, és újabb meg újabb attakokat indítanak ezekben a kérdésekben. A tárgyaló felek együttműködéséről röviden: a harmadik fél szerepéről már az elmúlt ülésen szólhattunk. Akkor arról is beszámoltunk, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa felfüggesztette részvételét a tárgyalásokon; nem az elvi nézeteltérés miatt, hiszen az naponta előfordul a tárgyaló felek között, hanem a Harmadik Tárgyaló Fél státusának megítélésében keletkezett nézeteltérések miatt, ahol is az ellenzék lényegében kétségbe vonta az alapmegállapodás ide vonatkozó részét, illetve egy sajátos interpretációval igyekezett leszállítani a Harmadik Tárgyaló Fél szintjét és szerepét ebben az egyeztető tárgyalásban. Nyilatkozatunkban a tárgyalóasztalnál is kifejeztük véleményünket, hogy a szakszervezetek részvétele nélkülözhetetlen ahhoz, hogy itt valódi súllyal olyan társadalmi dolgozó rétegek közvetlenül bekapcsolódjanak a politikai egyeztetésbe és a másik tárgyalóasztalon folyó gazdasági, szociálpolitikai egyeztetésbe, amely nélkül annak hitelessége kétségbe vonható. Erre tegnap már próbáltunk kísérletet tenni, kísérletezni fogunk a tárgyalásaink folyamán mindvégig, hogy egy olyan tárgyalási légkört és helyzetet és alternatívákat fogadhassunk el, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa egyenjogú és egyenrangú a döntésben, konkrétan és felelősen részt vevő [partner] szerepében lehessen ott a tárgyalóasztalnál. S végül, a választások időpontjára vonatkozóan a Politikai Intéző Bizottságban és az Elnökségben is két álláspont alakult ki, illetve két lehetséges variáns merült fel, amelynek mindegyike fontos, ésszerű összefüggésekre utal. Az egyik, hogy minél előbb országgyűlési választásokat kell tartani, a törvényhozás ütemét, előkészületi formáit tekintve is ez ma már látnivaló. Nemigen lehet korábban február közepénél, végénél. A megfontolások lényege: minél előbb a stabilizáció és nemzetközüeg, valamint a hazai közéletben és közvéleményben egyaránt megszerezhető politikai támogatás birtokában megteremteni a gazdasági fellendülés dinamikus politikai, társadalmi előfeltételeit. Az ismert politikai körülményekre talán nem kell újra meg újra hivatkozni, amelyek az előrehozás mellett szólnak. Beleért1580