A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

És végül még egyet. Nem akartam kifejteni a mecseki sztrájknak az egy évvel ezelőtti helyzetét. Nagyon sokan itt ülnek, akikkel akkor telefonon, személyesen beszélgettem. Cserbenhagytak. Nem akartam a mostanit sem kifejteni, hogy egy nagyon szenvedélyes, az emberek elégedetlenségének a kifejezése az, ami ott történt, s amit alulról kezdeményeztek. Mi megpróbáltuk lokalizálni. Erre a kormányülés után bejelentik, hogy juszt is, a pécsi demonstráció után az uránbányát bezárjuk. Hol vannak itt kompromisszumkészségek? Hol akarunk elébe menni a hibáknak? És az embernek most már se éjjele, se nappala, és ezekkel külön-külön kell foglalkozni: ezen azért mások is gondolkozzanak el. Ezért én nem írtam határidőt, én elmondtam, s én azt is megértem, nem tudom még pontosan lemérni, hogy mi lehet ennek a hatása, de biztos, hogy az egybeesések, az összeesések nem kedveznek. Nem akartam elmondani ezeket: amit leírtam, és amit a hozzászólásomban ezelőtt elmondtam, ezekben azért benne voltak ezek a kérdések. Köszönöm. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Megkérdezem, van-e még hozzászólásra jelentkező? Kettő van. Nagy Sándor és Juscsák György. Előbb Juscsák elvtárs. JUSCSÁK GYÖRGY elvtárs: Kedves Elvtársak! Igaz, hogy többen szóvá tették már azt, amit mondani akarok, mégis szeretném egy más szempontból is megvilágítani. Többször sor került ez alatt a pár hónap alatt, amióta az események zajosabb színezetet vettek, ebben a teremben arra, hogy este fél kilenc, kilenc, tíz óra körül, a Központi Bizottság fárasztó vita után olyan helyzetbe került, amikor tényleg politikai döntést kell hozni. Érzem én magamban most is megint azt a fajta lelkiismereti dolgot, meg egyáltalán valami olyan érzésem van, ha februárban az oly sokat emlegetett és visszaidézett központi bizottsági ülésünkön politikai válsághelyzet elé került a párt, akkor most ez hatványozottan igaz. Többen megvilágították itt, hogy miért lehet, és miért állhat ez elő, én egy másik szempontot is felvetek. Beláthatatlan következményei lesznek a munkahelyeken, már holnaptól kezdve, ha ez kiszivárog. És azt hiszem, hogy efelől nyugodt lehetek, igazad van Rozi — ez már kiszivárog. Független attól, hogy most elnapoljuk a döntést, vagy nem napoljuk el a döntést. Van egy másik dolog is, amit szeretnék még elmondani. És itt kérdésem is lenne az Elnökség felé. Többször megértem én is már ebben a teremben, mint központi bizottsági tag, hogy néhány olyan kérdést, amelynek végül is máshol, szűkebb körben zajlottak le az előzményei, utalok itt vissza az előző, mondjuk a Nagy Imreüggyel kapcsolatos kérdésekre, hogy bizonyos információk már voltak, felelős vezetők, általunk felelős vezetőknek tartott emberek birtokában, és mégis kivárták a megfelelő pillanatot, amikor Nagy Imrét itt piedesztálra emeltették velünk, nem akarok személyeskedni, és nem akarok senkit sem bántani, de legalább akkora felelősséget érzek most is, hogy hétfő óta mit tett az Elnökség, és mi az Elnökség véleménye most arról, hogy hétfő óta ez a dolog érik? És ma úgy zajlott itt le a vita, úgy ment el a kongresszusra való felkészülés, az ország társadalmi helyzetének, a párt helyzetének bemérése, hogy ezt ismerték. Nehogy félreértés essék, nem bántó szándékkal teszem, de szeretném megkérdezni, hogy valójában mi az Elnökség véleménye, mert most kínlódunk, legfeljebb annyit tudunk tenni, hogy aludjunk még rá egyet. Igaza van Fejti elvtársnak, hogy jó lenne ezt a döntést elnapolni, és aludjon rá mondjuk a Nagy Sanyi is egyet, meg a Kovács Laci is egyet. Próbáljunk meg újra 1527