A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

meg kell ismerniük minden olyan dokumentumot, ami a felelős döntésüket segítheti. Bizonyos, egyértelműen elkülöníthető eseteket leszámítva, senki sem rendelkezhet információmonopóliummal. Meg kell akadályoznunk azt is ugyanakkor, hogy bárki visszaélhessen a rendelkezésre álló információkkal. Ennek nagy jelentősége van ma, amikor határozottan szembenézünk múltunkkal. A dokumentumok feltárásának és hasznosításának nem az MSZMP iránti bizalmatlanságot, hanem ellenkezőleg, a bizalom, a szavahihetőség megerősítését kell szolgálnia. Ajánlom, hogy a Központi Bizottság ezt az elvet fogadja el. Elvtársak! Az elmúlt hónapokban önök is tapasztalhatták, hogy Nagy Imre tevékenységével kapcsolatban a közvéleményben nagyon sok féligazság él. Az általános tájékozatlanságot és az érdekességek iránti kíváncsiságot a bulvársajtó is szítja, és a maga javára hasznosítja. Ez még önmagában nem tragédia, átmeneti jelenségnek is tekinthetnénk. A valóságban azonban ennél többről van szó. Nem engedhetjük meg, hogy kiemelkedő történelmi személyiségeinkkel kapcsolatban féligazságok politikai téren önálló életet éljenek, s hosszú időn át befolyásolják a felnövekvő nemzedékek gondolkodását. A féligazságok sorát gyarapítja, hogy Nagy Imre felszabadulás előtti tevékenységéről viszonylag kevés pontos ismerettel rendelkezünk. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy az MSZMP és az SZKP együttműködést kezdett a szovjetunióbeli magyar emigrációval kapcsolatos dokumentumok feltárására. Ez év márciusában főtitkári megbeszélésen megállapodás született arról is, hogy a két párt együttműködik a magyar—szovjet viszony történetével, az 1956-os eseményekkel kapcsolatos dokumentumok feltárásában és tanulmányozásában is. A közelmúltban az SZKP KB Politikai Bizottságától több dokumentummásolatot kaptunk, az okmányok alapján új ismeretekhez is jutottunk, amelyeket úgy érzem, kötelességünk önökkel megosztani. Sok helyütt felmerült, vajon Nagy Imre az SZKP tagjaként és szovjet állampolgárként tevékenykedett-e 1956 tragikus időszakában is. Nos, a dokumentumokból megállapítható, hogy Nagy Imre 1918 júniusában lépett be az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba és 1921-ig tagja maradt, amikor is illegális munkára Magyarországra küldték. 1930-tól ismét a szovjet párt tagja. Az SZKP KB Titkársága 1954 májusában törölte az SZKP tagjai sorából tekintettel arra, hogy 1945 óta Magyarországon élt. Bizonyos az is, hogy Nagy Imre 1936-ban lett szovjet állampolgár. Többször kértük a szovjet szerveket, vizsgálják át a Legfelsőbb Tanács Elnökségének határozatait. Olyan dokumentumot, amely azt bizonyítaná, Nagy Imrét elbocsátották a szovjet állampolgárságból, a szovjet kutatók mindeddig nem találtak. A közvéleményben többféle híresztelés jár Nagy Imre és a szovjet belügyi szervek kapcsolatáról. Mit mutatnak a megküldött dokumentumok? Először: Nagy Imre 1920-ban mintegy öt hónapig az 5. hadsereg Csekarészlegében teljesített szolgálatot, 1941—42-ben a szovjet Belügyi Népbiztosság, az NKVD kötelékében, majd a Vörös Hadsereg Hírszerző Csoportfőnökségén szolgált. A fehérgárdisták ellenforradalma elleni harc és a fasizmussal vívott küzdelem erkölcsi és politikai megítélésével kapcsolatban úgy gondolom, nem merülnek fel kételyek. Sokkal inkább elgondolkoztató az — a közvéleményben főleg ez a kérdés él —, hogy Nagy Imre 1930 és 1941 között a háború kezdetéig, az OGPU Sz—122. számú ügynökeként, majd a Belügyi Népbiztosság titkos munkatársaként működött. 1515