A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

juk jóvá, aminek az elmúlt egy év történéséről kell számot adni, azt ennek a Központi Bizottságnak kell jóváhagyni, mert az a mi dolgunk volt. Nem jók az elmúlt hetek történései. Nem tudok sajnos optimista lenni teljes mértékben, mert nagyon sok vita, személyeskedő veszekedés folyt párt és kormány között, szakszervezet és kormány között, az apparátus és a párttagság között, apparátuson belül is, és ezek a viták sok esetben személyeskedő viták voltak. Saját önfelépítésünket szolgáló viták voltak, és sajnos nem új személyiségeket építettünk, akik az új pártnak megfelelőek lesznek. En úgy tapasztaltam, hogy az elmúlt évtizedek régi harcaiban sebeket szerzett embereinek próbálták reformmosolyra torzítani az arcukat. Ugyanezen időszak alatt, sajnos az ellenzékiek vadonatúj személyiségeket építettek föl pillanatokon belül. Nézzük az elmúlt hetet, amikor mindennap Deutsch Tamás glóriás képével feküdt le az ország. Azt hiszem, ha ez az ember el fog indulni valaha egy választókörzetben, meg fogják választani, mert sikerült belőle nemzeti hőst csinálni. De ez egy tudatos személyiségépítés volt, és nemcsak őt építették föl az egy hét alatt, hanem fölépítették a mellette levő embert is, azt, aki éhségsztrájkolt, aki vitte neki a húslevest. Mi nem ezt csináltuk. Mi mindig saját magunkat próbáltuk felépíteni. Ne hitegessük magunkat azzal, és ebben nem értek egyet Németh elvtárssal, mikor azt mondta, hogy nem lehet ebben az országban MSZMP nélkül kormányozni. Nyerjünk mi egy tisztességes százalékot a választáson, akkor nem lehet nélkülünk kormányozni. Hiszen azért a lengyel parlamentben van a LEMP-nek40 százaléka még önmagában is, anélkül persze nehéz kormányozni, de ha mi 20% alatt szerzünk ezen a választáson, akkor meg fogják mutatni, hogy nélkülünk is lehet kormányozni. Abban sem lehet nekünk semmilyen kétségünk, hogy az az állami apparátus, amely a szakembergárdát adja az MSZMP-nek, pillanatok alatt át fog állni bármilyen ellenzéki szervezethez, hogyha az érdeke azt kívánja. Mivel az István király időszakával példálózott több hozzászóló is ma, akkor arra is emlékeztetnék, hogy amikor István király elhatározta, hogy a katolikus hitet föl kell venni, akkor a magyar urak jelentős része azonnal alávetette magát. Hiába volt előtte évszázadokig pogány, mert féltette a hatalmát, birtokát és az összes ingó és ingatlan javait, és ez most sem fog másként történni. Hadd térjek ki röviden — mert nagyon sok gondot okoz, és úgy érzem, hogy ma sem jutottunk igazán dűlőre — a vagyonelszámolás kérdésére. Megy itt a vita, hogy kinek számoljon el az MSZMP a vagyonával, az Ellenzéki Kerekasztalnak, az Országgyűlésnek, a Számvevőszéknek? Én azt szeretném javasolni, hogy számoljon el a párttagságnak a vagyonával, ugyanis a párttagságnak sincs halvány fogalma se róla, hogy hogyan néz ki az MSZMP vagyoni helyzete. Nekem sem volt, amíg nem olvastam el a legutolsó papírt, amit Iványi elvtársék kiküldtek, halvány fogalmam sem volt, hogy milyen ingatlanok vannak a párt birtokában, s arról főleg nem volt, mi az, ami valóban a párttagság kis tagdíjaiból épült föl, és mi az, amit egyéb úton szereztünk. Én javasolnám pótlólag nagyon meggondolni, a kongresszus napirendi pontjai közé vegyük föl, hogy számoljon el a párt vezetése a párttagságnak a teljes vagyonával, és tegye meg ott a javaslatot, és hagyja jóvá a kongresszus, hogy ami a miénk igazoltan, azt tartsuk meg, ami nem a miénk, azt adjuk vissza az államnak, és ossza szét azon a módon, ahogy Iványi elvtárs is mondta. S erre mondja rá az igent a párttagság, és öntsünk ebben végre tiszta vizet a pohárba. Azzal, hogy mi a párttag1503