A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

radó rész háborítatlanul az MSZMP tulajdonában marad, és ezzel gazdálkodhat belátása szerint. A harmadik lehetőség, és erről is szeretnék beszélni, hogy kihasználjuk azokat a jogi lehetőségeket, amelyek ma is rendelkezésünkre állnak anélkül, hogy a vagyon a tulajdonunkban lenne. A NEXT 2000 körül kialakult vita ugye egy ilyen típusú törekvést tükröz, amikor is arról van szó, vagy arról lett volna szó, hogy egy kft.-be vigyük az ingatlanunk egy meghatározott részét, azokat az ingatlanokat, amelyekkel üzleti vállalkozásokban részt lehet venni. Azt nagyon világosan szeretném megmondani, hogy az a törekvés, ahogy mi ezt elindítottuk, nem sikerült. Június 25-én adtuk be az igényt a kft. megalakítására, 28-án egy módosító javaslatot, megfontolt és a jogászok általjavasolt módon, hogy egy másik paragrafust kijátsszunk — ezt is szeretném világosan hozzátenni —, és közben július l-jétől életbe lépett az új földtörvény, amely a társadalmi szerveknek megtiltja és általában is megtiltotta az ilyenfajta tulajdonba adást, és a folyó ügyekre is kiterjesztette a törvény hatálybalépését, ezért a bíróság el is utasította [sic!].

85 Azon lehet meditálni, mivel tudtuk, hogy ez a törvény lesz, hogy szerencsés volt-e az osztály és a jogászaink részéről egy ilyen kísérletet tenni, hogy még a törvény hatálya előtt be tudjunk csúszni ebbe a rendbe. Ezen el lehet vitatkozni, és lehet bírálni. A lényeg az, hogy jogilag és törvényesség szempontjából az eljárás korrekt volt. Szeretném mondani, a Független Jogász Fórum augusztus 23-án a Magyar Hírlapban azt írta, hogy jogilag hibátlan gazdasági tranzakció. Ennek is szántuk, félreértés ne legyen, mert a harmadik változat — és ebben állást kell foglalni — az az, hogy használja ki a Központi Bizottság, és nyilván az ezzel foglalkozó szervezete mindazt a törvényes lehetőséget, amellyel bizonyos fokú védettséget biztosít a nem tulajdonában lévő ingatlanjainak. Ugye a védettség az úgy alakul ki, hogy beviszem egy kft.-be, a kft. elmegy egy másik vegyes vállalkozásba, ne adj' isten még külföldi tőke is érdekelt benne, és végül is el lehet tüntetni. Kérem, nem túlságosan szép az attrakció, de akkor, ha bizonyos biztonságot akarunk saját magunknak abban szerezni, hogy olyan helyzet egy év múlva ne álljon elő, hogy teljes mértékben megfosztanak esetleg az ingatlanok használati jogától, akkor én úgy gondolom, hogy ilyen lépést is fel kell vállalni. Hogy lehet ezt ügyesebben csinálni, én azt úgy gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos kritikai megjegyzést — ha van —, el kell fogadni. Befejezésképpen annyit [sic!] szeretnék még mondani. A kongresszus előkészítésével kapcsolatban mindaz, ami itt elhangzott, amit Kovács Jenő elvtárs elmondott, azt hiszem, igen korrektül visszaadta a helyzetet. Azt szeretném azonban mondani, van némi időzavarunk, és nem is kicsi, mindazoknak a szervezeteknek, bizottságoknak, amelyek az előkészítéssel foglalkoztak. Ahhoz az időhöz értünk, amikor néhány olyan technikainak tűnő, de azért politikai tartalommal bíró kérdésben kell kialakítanunk legalábbis a Központi Bizottság részéről az állásfoglalást, amely a további szervező-előkészítő munka szempontjából nélkülözhetetlen. Ezek közül, úgy tudom, egy csokor a 12-i Központi Bizottság [sic!] elé fog kerülni. Én magam sem látom lehetségesnek azt, hogy 25-e előtt a programtervezetet, vagy a dokumentumokat — de a programtervezetet a Központi Bizottság elé visszahozzuk — visszahozzuk. Már csak zárójelben jegyzem meg, hogy 25-én ezt a Központi Bizottság megtárgyalja és jóváhagyja, akkor sem tudjuk azt az ígéretünket betartani a küldöttek felé, hogy a kongresszus előtt tíz nappal a kezükben lesznek az alapvető dokumentumok. 1495