A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ezért, amit lehet, ne egy pár nappal a kongresszus előtt, legalább két héttel előtte tárgyaljuk itt meg. Ez a javaslatom. A másik, Kállai elvtárs feltette kérdésként, hogy mi lesz a beszámolóval. Nekem ez a másik nagy kérdésem ugyancsak. Tudom, hogy majd készül, de az volna a javaslatom, hogy legalább ez a 12-i KB, ha már nem lehet előbb, bár én el tudnám képzelni, hogy előbb is kellene egy KB-ülést tartani. Talán legalább, hogy mire irányuljon, hogy mit tartunk mi most a legfontosabbnak. Nem a beszámolót, de legalább azt mondjuk meg, mit tartalmazzon, mik legyenek a fő kérdései. Emlékeztetnék, elvtársak, arra, hogy a májusi pártértekezleten a gazdaság kérdései háttérbe szorultak. Ennek az országnak ez a legfőbb kérdése most, meghatározó, döntő kérdése. Tegnap a kormány tárgyalta szintén ezeket a kérdéseket, itt nincs szó arról, ami a kormányülésen szerepelt. Mintha nem lenne szinkron, mintha valahogy másképp kellene ott mérlegelni, mint itt. Egy kötéltáncot jár ez a kormány a gazdaság dolgaival. El is hangzott, nem érzi a háta mögött azt a politikai erőt, ami szükséges volna egy ilyen nagyon nehéz helyzetben. Úgy gondolom, hogy most a kongresszus — itt sok-sok más kérdés van; a párt belső élete, szervezeti válsága, egyéb — a gazdaság dolgait nem kerülheti meg. Miért nem? Mert akkor hogyan készülünk a választásra? A választásokon meghatározó, döntő lesz, hogy milyen programot hirdetünk mi meg. Hallgattam Nagy elvtárs hozzászólását, hogy végigostorozta a mai ülésünket, hogy bűnösök, hibásak vagyunk, magunkat vigasztaljuk, itt a teremben bátrak vagyunk, kint már nem, vártam volna, hogy és akkor mit tegyünk? Egy dolgot mondott, hogy valami erőltetett ütemben vonuljunk ki az üzemekből. Mással mit kell csinálni? Nehéz helyzetben van az ország nagyon, de nem defetisták vagyunk, előre kellene nézni. Mit kell csinálni? Megtéphetjük magunkat, de itt az ország dolgáról van szó, nem a pártról, ennek a népnek, ennek az országnak a sorsáról, jövőjéről. És ez a párt, amelyik ennyi hibát, meg bűnt követett el, felel a jövőért — mert nincs más. Van mindenféle erő, tessék elolvasni itt ezt a röplapot, azok nem fogják kihúzni [sic!] az országot. Most ezért felelünk igen, fiatal is, meg az idősebb is, hogy tudunk előrejutni. Ezért azt mondom, hogy minden figyelmünket próbáljuk — ha már így határoztunk, hogy ilyen rövid idő alatt kongresszust csinálunk —, hogy a kongresszuson mi legyen a fő kérdés. Mert csak utána lehet — és ez a másik dolog, amit el akarok mondani — valahogy igazán megnyugtatóan abban véleményt mondani, hogy mikor legyen a választás, mi, az MSZMP részéről, mit tűzünk magunk elé. Többször előfordult, de most megint a kormányülésen ez volt az egyik fő kérdés. Minden azt diktálná tulajdonképpen ebben az országban, hogy minél előbb legyen, de fel vagyunk rá készülve? Engem végtelen nyugtalanít, hogy maga a párt nincs felkészülve rá. Az ember tele van aggodalommal, mi lesz ezen a kongresszuson? Hogy kerül ki az a párt erről a kongresszusról? Hogy nézünk mi a választások elé? Megmondom őszintén, én nem látom, hogy a párt hogyan készül a választásokra. Most nem úgy kell készülni, mint korábban. Itt óriási szervezeti erő, meg rengeteg dolog kell. Lehet, hogy valahol csinálják, de én nem látom. Mindenképp azt mondom, érdekünk azt kívánja, hogy minél előbb, de a kongresszus előtt nem hiszem, hogy meg tudnánk igazán mondani, hogy mit tűzünk magunk elé, mikor legyen a választás. Én is tele vagyok aggodalommal, nemcsak Nagy Imre elvtárs. Ténylegesen, mert két KB-ülés között az ember azt tapasztalja, hogy nőnek a szélsőségek jobbról, meg balról is, és mi valahogy nem tudunk erre megfelelő módon reagálni. Kinek 1479