A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

egység létrejön. Ezzel szemben a párt szétesésének vagyok én is a tanúja. Ma hatalmi kérdésben, a hatalmi harcban sok kérdés halmozódik fel. Ilyenek pl: felvetődik bennem a kérdés, hogy a kompromisszum egysége milyen ma, van-e egyáltalán kompromisszum, egység, vagy törekednek-e egységre. Az áramlatok, a különböző platformok szerveződése mindig egészséges. A reformok nem a párt rendeződését szolgálják, hanem a párt szétesését. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain [sic!] az MSZMP érthetetlen módon engedményekre kényszerül. Itt felmerül, hogy az ellenzék is engedett-e, vagy csak az MSZMP. A tegnapi nógrádi pártbizottsági ülésen állásfoglalásban kinyilvánították, hogy nem értenek egyet azzal, hogy az MSZMP kivonuljon az üzemekből, hiszen ma a párt nem szól bele a gazdasági vezetés munkájába, a pártrendezvények munkaidőn kívül vannak. Ma az MSZMP tömegbázisa a munkahelyekre épül. Egy gyökeres átrendeződés a munkásság jelentős kilépéséhez vezetne. Felvetődik a kérdés, hogy az alternatív szervezetek is szerveződjenek munkahelyen. Kíváncsi volnék rá, hogy milyen eredményeket érnek el ott. Ugy érzem, hogy ebben a kérdésben el kell dönteni, mi minősül munkahelynek, és mi üzemnek. Más a helyzet állami vállalatok körében, és más a helyzet egy vegyes vállalati [sic!] tulajdonú vállalatnál. Helyi példát szeretnék elmondani a Salgótarjáni Síküveggyárból. Jelen időszakban társadalmi titkárunk van, aki így tölti be a funkciót. A párt nem szól bele a gazdasági struktúrába. A párthelyiségeket átadtuk gazdasági célra, és ők rendelkeznek vele. Társadalmi titkárunk van, ezt mondtam, munkaidőn kívül tartjuk a taggyűléseket, és munkaidőn kívül politizálunk. Tehát nem vagyunk bent tulajdonképpen a munkahelyen, ezen kívül leadtuk a függetlenített politikai munkatársunkat is, tehát teljes egészében munkaidőn kívül politizálunk. A gyár igazgatója egyébként engedélyezte, hogy valamilyen alternatív szervezet a munkahelyen szerveződjön. Eddig egyik sem szerveződött a munkahelyen. Érdekes módon. Azt ajánlom a Központi Bizottságnak, ne fogadja el azt, hogy a párt kivonuljon a munkahelyekről, ez a párt halálát vonná maga után, azonban azzal egyetértenék, hogy a párt szempontjából fontos párttagok menjenek át a területre dolgozni, aki tehát fontos, a jelenlegi válságos időszakban. Elmondanék még egy példát, osztrák üveggyárban jártam ezelőtt öt évvel, és ott a szakszervezeti delegáció, aki fogadott minket, az párttag volt, kommunista volt, kommunista vezető volt [sic!], és érdekes módon ő intézte, hogy a gyár igazgatójával találkozzunk, megtekintsük a gyárat. Egy tekintélyes, befolyásos ember volt, aki a dolgozókkal szimpatizált és egyetértett. Folytattunk különböző megbeszéléseket, és érdekes, ahogy bent a gyár területén jártam, hallottam, hogy politizálnak mindenhol, ahol forogtunk. De ugyanúgy mint mi, gyáron kívül tartják az összejöveteleket. Tehát úgy érzem, hogy nem kell kivonulni az üzemekből, a munkahelyről való kivonulás egyébként nem erre a pártra jellemző, hiszen az MSZMP-nek ott gyökeredzett a munkahelyen a bázisa. A kongresszusi előkészítés során feltételezhető, hogy a pártmunka minden szintjén jelentős erőre kap. Ugyanakkor az tapasztalható, hogy az alapszervezeti élet nullára csökkent. A munkásrétegek már egyáltalán nem bíznak a vezetésben. Az eddigi vitaanyagot áttekintve, azt feltételeztem, hogy az MSZMP elveszíti munkásjellegét, a munkások nem találják helyüket ebben a pártban, ebben a programban. Már látható gyökerei [sic!] vannak annak, hogy a párt a szétesés felé megy el. Felvetődik a kérdés, hogy mi lesz a munkásosztállyal, a munkásosztály melyik párthoz fog tartozni. Mi munkás párttagok olyan pártot 1472