A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Tehát én azt mondom, ha mi tisztességes, korrekt módon ezt mindenütt végigvezetjük — és ez a mi feladatunk, hogy megcsináljuk —, utána nem lesz semmiféle jogcíme arra az ellenzéknek, hogy ebben a kérdésben obstruáljon. Hol vagyunk gyengék, meg hol vagyunk erősek? Ez egy nagy kérdés. Nagy kérdés, mert úgy fogalmazódott meg a dolog, hogy a munkahelyeken vagyunk erősek, én hozzátenném, hogy viszonylag. Munkahelyi pártalapszervezeti titkár lévén, szeretném azt elmondani, hogy viszonylagos ez a mi erősségünk, de azért még a szervezettségünk megvan. Ott mozgatható [sic!] és tulajdonképpen az én nagy problémám, hogy ez az aránylag labilis lábon álló erő-szervezettség, félő, előbb-utóbb, szép lassan a kivonulás meg fog történni. Ebben én biztos vagyok. De hogy ez most két év, három év [sic!]. Nálunk a vállalatnál van olyan alapszervezet, egy az egyben kiment a lakóterületre. Úgy döntöttek, kimennek. Azt előírni kötelezően nem lehet, hogy mindenkinek kivonulás, jósolni nem merek, hogy mi a mérték, de azt hiszem, hogy érzékeny veszteségeket szenvednénk. Végezetül még egy dolgot szeretnék elmondani a kormány és a szakszervezet vitája kapcsán. Én ezt a konfliktushelyzetet minősíteni nem akarom. Mindenesetre számomra ebből az egész kérdésből egy szomorú tanulság van, személy szerint kormányfőnket és a SZOT főtitkárát is tisztelem, fiatal, törekvő embereknek tartom őket. Végtelenül sajnálom, hogy elődjeik öröksége miatt kerültek ilyen konfliktushelyzetbe. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Szünet előtt hallgassuk meg Veres elvtársat. Tessék parancsolni. Azt javaslom, utána ebédszünetet tartsunk, és ebéd után Tétényi Pál elvtárs kezdje a felszólalást. VERES JÓZSEF elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Mielőtt az előterjesztésekhez hozzászólnék, én is csatlakozni akarnék Katona Imre elvtárshoz egy kérdésben, aki Németh Miklós elvtárs kifejezéseit kifogásolta, én is kifogásolom. Nemegyszer hallom, akkor leszünk, amennyien leszünk. Most ő azt mondta, hogy itt van egy szélsőbaloldal, van egy baloldal, vagy mennek, csak egyről feledkezik meg, és illő volna beszélni és cselekedni, hogy van egy jobboldal. Méghozzá elég erőteljes jobboldal a pártunkban. És erről alig esik szó. Ha megnézzük, hogy milyen rohamosan apad a párttaglétszám, döntően a munkások mennek el, alig találni munkást itt a jelöltek statisztikájában, amit Kovács elvtárs ismertetett. Munkás mintegy néhány százalék, azt hiszem 20% vagy 15 % van. Ez elég szomorú. Ez azt jelenti, hogy a munkások döntő részéből alig van a jelöltek között. Én nem akarom bántani Németh elvtársat, de egy kormányon lévő valaki gondolja meg, hogy miket tesz, és ne sértsen egy egész társadalmi réteget. Aki nem ide való, az ki fog

63 hullani, ha mi választásra indulunk, akkor mi szavazatokért megyünk, és megnyerni akarjuk az embereket, hogy ránk szavazzanak, s ne másra. Az előterjesztéshez: azt mondtam, hogy van jobboldal is. Erről is szeretnék néhány szót mondani. Három időszaki válaztás volt, Szeged, Kiskunfélegyháza, Kecskemét. Mind a három időszaki választást elvesztettük.

64 Kecskemét, ez a reformizmus, a kommunista reform központja, mondták valamikor. Most már nem az, mert levitézlik lassan. Ezen a Kecskeméten összehívták az ország egy részét reformgyülekezet címén. A nagy reformvezérek tartottak ott nagy előadásokat, és mikor választani kellett, meg kellett nyerni a megüresedett képviselői helyeket, akkor ezek a nagyvezérek mind eltűntek. Ott maradtak a kecskeméti reformerek, a szegedi reformerek és a félegyházi reformerek önmagukban. A választás napján 1461