A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sak, ma mi folyik itt, gondoljuk azért végig. Fölveszem vitát történészekkel, vagy politológusokkal, mert sokan vannak, tessék megnézni az utolsó tíz évet, kik is doktoráltak, a párfőiskola nagyon sok végzettje. Nagyon sokan tudnák megfogalmazni azokra a kérdésekre a választ, amire választ kellene adnunk. Vagy tessék megnézni, milyen moralitással van, és milyen gondokkal küszködik még mindig Jugoszlávia, pedig más morális felállása van a német fasizmussal szemben való harcában. Egyet ne felejtsünk el, vannak morális problémák ebben a társadalomban, de a pártnak ezzel számolnia kell, és mikor a hatalomról beszél, a hatalom megőrzését kell neki célul kitűzni. Én nem azt állítom ezzel, hogy nekünk tépni kell a ruhánkat és nagyon le kell sütni a szemünket, nem erről van szó, ez nem a pártnak a feladata, ennek a népnek, az egész országnak vannak problémái, és ezek a problémák benne vannak a háromoldalú kerekasztal vitájában [sic!] és mindenben. A négy törvényről nekem az a véleményem, hogy a kormány igenis a háromoldalú tárgyalásokat követően jusson el oda, hogy a parlament elé vigye. Énszerintem, ezzel nem szabad várni, ezt meg kell tennünk még akkor is, hogy itt esetleg lehetnek fiaskók. Másik a választás, én is azon a véleményen vagyok, hogy ezt még ebben az évben meg kell tennünk; ha elő lehet készíteni, akkor december hónapban tegyük meg. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm. Boros László elvtárs következik, utána Nagy Sándor

62 elvtárs. [Nem érkezett még vissza? Akkor szerepet cserélünk. Akkor Veres József elvtárs következik.] BOROS LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A kongresszusi előkészületek kapcsán három dolgot szeretnék elmondani. Az első. Az utóbbi időben, azt hiszem, egyértelmű mindenki számára, aki a sajtót forgatja, hogy a különböző platformok véleménye a különböző sajtótermékekben, és elsősorban ami a Népszabadságban megjelenik, olykor üzengető jelleget is ölt, és ezzel kapcsolatban lenne az a javaslatom, hogy a Központi Bizottság, a Politikai Intéző Bizottság és az Elnökség ezekre az üzengetésekre semmilyen formában ne reagáljon. Ezt az egész dolgot fel kell vezetni a kongresszusig, és ott a kongresszuson kell a dolgokat döntésre vinni. Én azt hiszem, nem szerencsés dolog az, ha különböző formában ide-oda, amoda üzengetünk. Az természetes, hogy mindenkinek megvannak arról az elképzelései, hogy milyen legyen ez a párt a kongresszus után, nekem is megvan. Mindent meg is fogok tenni érte a magam eszközeivel a kongresszuson, hogy az elképzeléseim — a többiekével együtt persze — megvalósuljanak. De ehhez mindenkinek joga van, és ott kell eldőlni ennek a dolognak. Én tehát még egyszer azt javasolom, hogy ne üzengessünk. Amiről korábban szó volt, hogy legyen egy tisztességes, [jó] program, én úgy érzem, hogy [ez] a program a kezünkben van, ezt alakítani lehet. Akik emögé nem tudnak felsorakozni, azok valóban el fogják hagyni a pártot. Hagyjuk a programra, a Szervezeti Szabályzatra, hogy az legyen a választóvíz ebben a kérdésben. A második dolog; nagyon fontosnak tartom a kongresszusi küldöttek folyamatos tájékoztatását az üléseinkről, azonban az is fontos, hogy a konkrét hozzászólások ismertetésével, de nem ezek minősítésével. Tehát az, hogy itt mi, hogyan, milyen formában hangzott el, arról tudjanak a küldöttek, de óvok mindenkit attól, hogy minősítgessünk. 1459