A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sé,] 56 ami a megszokottság, a tradíció, a munkatársi kapcsolatok, az eddigi közös élmények vállalásának az igényét jelenti, miközben nincsenek meg a területi szer­veződésnek a feltételei, tehát szükségtelen törési pontot hoz a pártban. Megítélésem szerint ma csak kizárólag — és ebben Katona Imre elvtárssal egyetértek — az ellenzék érdeke, hogy kivonuljunk, mert akkor lehet számolni az­zal, hogy az MSZMP jelentősen meggyöngül erejében. Egy választásokhoz köze­ledve még azzal is számolhatunk, hogy választópolgárokként is elveszítjük egy ré­szüket. Nem tudom kiszámítani mekkora, nagyon-nagy az a tömeg, amelyik nem követne minket, és nem lenne hajlandó lakóhelyre menni. Megítélésem szerint ezt fölvetni politikailag szükségtelen. Csak akkor, ha az MSZMP ellen kívánunk fellépni, megtörve szervezeti erejét, ugyanis, ha egyértel­műen és világosan kimondja egy jogszabály azt, ami elhangzott, tehát az irányítás­ban és a munkahelyi életben nem lehet részt venni. Ha kimondja, hogy munkahely nem adhat politikai szervezetnek anyagi támogatást, akkor teljesen közömbös kér­dés, hogy hol szerveződnek. Erihez képest másodrangú kérdés, és akkor annak kell előtérbe kerülni, hogy ez most számunkra milyen következményekkel jár, mert akkor gyakorlatilag, [politi­kailag] a munkahelyen nincs jelen. Hogy egy üres tanácsteremben munkaidő után összeülnek-e, az nem munkahelyi jelenlét, az csak egy helyiségnek a használata, ha villanyszámlát kell fizetni, azt pedig be lehet tőlük vasalni, egyenlő partneri vi­szonyok mellett. Tehát én úgy gondolom ezért, hogy nekünk ezt a szabályozást kell követni, és ebben meg kell kötni magunkat jogszabállyal; az állampolgárokat arra kötelezni, hogy a szervezetet megváltoztassák és körzetbe menjenek át, úgy érzem nem lehet. Arról nem is beszélve, hogy nincsenek meg a feltételek. Grósz elvtárs jelezte a sajtóban, hogy ő átmegy területre. Nem tudom, hogy sike­rülni fog-e neki. Én bejelentettem — mikor itt a titkárok értekezlete volt —, hogy átmennék a területre, lehetetlen. 57 Munkaidő befejeztével az ott nyitva tartó irodá­ig nem lehet odaérni. Ahol én lakom, olyan a nyitvatartási idő, hogy fizikailag nem jön össze, mert a nyugdíjasok életmódjához és munkaidejéhez igazodik. Nagyon röviden szeretnék szólni a párttörvényről. Nem tudom, hogy van-e itt mód még, de én még egyszer megfontolás tárgyává tenném, hogy a párttörvény ne tegye lehetővé a külföldi támogatást. Nem azért, mert irigylem Orbán Viktornak a fehér BMW-jét, vagy Kőszeg Ferencnek a Toyotáját, hanem azért, mert figyelem­mel a mostani jelenségekre, a Szabad Demokraták Szövetségének jelenleg alakul az amerikai egyesült államokbeli szervezete, amelyiknek hangsúlyozott célja, hogy pénzügyi és egyéb támogatással a Szabad Demokraták Szövetségét itthon támogas­sa. Ezt maguk a szabaddemokraták jelentették be. Ez egyértelműen és világosan a külföldi támogatás megkönnyítését jelenti. Én tudom, hogy nem lehet meggátol­ni. Tudom, hogy ki lehet játszani, de meg lehet nehezíteni a törvényi tiltással, és botrányokat, ügyeket lehet kirobbantani, ahogy ez egyébként azokban az országban is menni szokott, ahol a törvények tiltják pártok külföldi támogatását. Tehát abból, hogy nem lehet megakadályozni, hogy jöjjön be külföldről pénz, nem következik számomra, hogy jogi akadályokat a nehezítés érdekében ne támasszunk. Ezért én javasolnám még egyszer megfontolásra, hogy ne csak az államok támo­gatását, hanem a magánszemélyek pénzügyi támogatását se tegye lehetővé a párt­törvény. Végül egyetlen gondolatot szeretnék [sic!] a kongresszussal kapcsolatos előké­1454

Next

/
Oldalképek
Tartalom