A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

országokat. Csináljuk a magunk dolgát, és ne engedjünk beleszólni, és menjünk a reformok útján, az ugyanis hat, önmagában hat. Elvtársak! Ennek összefüggésében a következőket szeretném mondani. Nekünk az egész tömegpolitikai munkában váltanunk kellene, többet kellene foglalkozni az ellenzék nézeteivel, vagy az ellenség nézeteivel, vitatkozni kellene. Nem szabad szó nélkül hagyni semmit érdemben. Vannak felkészült, tollforgató emberek; a Népszabadságnak is többet kellene ezzel foglalkoznia, hogy ne ez a belterjes erjedés menjen tovább, ami jelenleg az egész pártéletben kialakult. Valahogy ebből az önmarcangolásból is váltanunk kellene. Elvtársak! Én azt mondom, a szavazó olyan pártra nem adja a szavazatát, amelyről azt látja, hogy határozatlan, bizonytalan; lehet az akármelyik, azokra fogja a szavazatát adni, aki határozott. És amiben határozottak lehetünk, abban legyünk határozottak. Vannak olyan dolgok, amelyekben határozottnak kell lennünk most a párton belül. Aki pedig morálisan, erkölcsileg bármilyen vonatkozásban nem való ebbe a pártba, attól igenis örömmel meg kell válni, sőt van, akit tudatosan el kell távolítani. Van! De a párt nagy tömegeivel szemben nem szabad ezt a hangot megütni. Na most konkrétan a dolgokra, amik felmerültek. A pártszervezetek a munkahelyeken. Én ezeket nagy kérdésnek tekintem, és az ellenzék ebben makacs, azt is megértem. Az ellenzék nagyon jól tudja, de úgy látszik mi még nem olyan jól tudjuk, hogy a párt jelenlegi ereje a munkahelyi pártszervezetekben jelenik meg, ez a fő ereje a pártnak, hiába beszél bárki bármit. Ez a fő ereje. Ha elvtársak ezt mi szétziláljuk, akkor a pártnak a legértékesebb, a harc szempontjából legértékesebb erejét elveszítettük. Ezért én itt akkor, amikor teljesen egyetértek azokkal az elvekkel, amiket a Pozsgay elvtárs mondott, azt javaslom, hogy ebben a törvénytervezetben ne ez a megfogalmazás szerepeljen, hanem a magyarázó szöveg, ami az alapvető törvény szöveg alatt van, abból szerkesszünk egy szöveget. Abban az van, hogy a párt nem lehet az üzemi, vagy gazdasági, vagy hivatali struktúra része, és itt ez a fő kérdés, hogy a párt nem szólhat bele az üzem életébe, menetébe, nem szólhat bele a gazdaságbaa. Azt, hogy ne politizáljanak a pártban, jó, bele lehet venni, hogy ne politizáljanak, de elvtársak, hát hogyan megy ez a politizálás? [Hát akkor nem volt, nem volt, aki úgy gondolja, hogy ha megtiltjuk, akkor már nem politizálnak?] Hol politizálnak munka közben? Nemcsak úgy, hogy leállnak, általában politizálnak az emberek. És így van ez Nyugaton is, nemcsak máshol. Azt javaslom, hogy ezt az eredeti szöveget ne fogadjuk el, ugyanakkor pedig fogadjuk el és ezt kategorikusan megfogalmazhatjuk, hogy nem részei az üzemi struktúrának. Perspektívában én egyetértek azzal, hogy majd később valamikor ez reformsorozatok része lehet, majd a területre fog áttevődni a fő hangsúly. Elvtársak! Ha jelenleg feloldjuk őket, hova mennek? Akik itt vannak, tudják, hogy a körzetekben mi a helyzet. Azoknak sem tudnak pártfeladatot adni, akik ott vannak. Egy részének. Nem is tudják fogadni. Hát szét fog esni minden. Nem szabad ebbe belemenni. Nem szabad. A másik dolog, ami az alkotmánymódosítást jelenti. Nekem ma is határozott álláspontom az, ha mi egy normális átmenetet akarunk, [tényleg békés átmenetet akarunk,] akkor igenis azt mondom, hogy nekünk kell vezérelnünk. Ha nem mi fogunk vezérelni elvtársak, nem lesz békés átmenet. Ezt én határozottan állítom. Ebből mi következik? Olyan posztokon, ahol a mi befolyásoló tényezőink megvannak, kulcshelyeken, egy kritikus időszakban igenis a miáltalunk arra delegált emberek legyenek. És ebben igenis, ha kell, konfrontáció, politikai konfrontáció is 1451