A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Szeretném elmondani, mielőtt a ceglédi idézett mondatokhoz kapcsolódóan véleményemet megfogalmaznám önök előtt, hogy az utóbbi időben a kormányzati munka feltételei rohamosan, több szempontból is megnehezedtek. Ebbe a folyamatba illeszkedően csapódott be a kiéleződő viszony a kormány és a SZOT között, ami sajnos, az e hét végén tartott MSZMP Elnökség, SZOT elnökség — nem elnöksége a SZOT-nak, hanem a SZOT Titkárság —, illetve a SZOT elnöke és Kovács elvtárs megbeszélésén kialakított megállapodás, hogy tudniilik, törekedjünk lecsillapítani és nem élezni a helyzetet,

46 sajnálattal kell megállapítsam, ez nem következett be; és merem hozzátenni, hogy nem a mi oldalunkról történtek újabb lépések ilyen irányba. Ezzel együtt is azt mondom, hogy kezelhetővé lehet tenni, és kell is tenni [sic!], nem szabad a belpolitikát tovább terhelni. Pozsgay elvtárs már utalt erre a bizonyos [egy nappal a] kormányülés előtti felszólításra, én még egy tételt elmondanék hozzá. Noha a levelet délután öt-hat óra között kaptam meg, valamikor szerda este, és abban a levélben arra szólították fel a kormányt, hogy másnapi ülésen döntsön úgy, hogy felfüggeszti a vállalatok áremelési szándékát, mert ha nem így teszi, akkor a SZOT kénytelen félórás — vagy nem tudom én, megvolt-e a levélben az időpont határozva — figyelmeztető sztrájkot szervezni.

47 Telefonban [sic!] kaptam egy olyan jelzést is, hogy a kora délutáni órákban kérnek visszajelzést. Másnap. Kérem szépen 12 órakor a Déli Krónikában bemondták a Vasas Szakszervezet sztrájkfelhívását. Hát ez csak a tényekhez, vagy az időrendhez tartozik, én ezt nem hirdetem máshol, és nem is mondom máshol. De kétségtelen, hogy abban a helyzetben, amikor a viták kiéleződtek a környező szocialista országokkal, amikor a menekültprobléma kiéleződése napról napra tapasztalható volt, amikor ismertek voltak a kormány, a pártvezetés és a szakszervezetek vezetése előtt is azok a tárgyalási nehézségek és problémák, amelyeket a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytattunk, és nyilvánosságra is hoztunk, és mindnyájan tudjuk elvtársak, ha nincs megállapodás — én azt felelősen ki merem itt jelenteni —, a jövő év első negyedévéig lehet garantálni azt, hogy állva maradt az ország. És lehet itt vitatkozni azon, hogy munkahelyen leszünk, vagy nem leszünk, akkor másról kell beszélgetni: arra fel kell készülni: ezt nem ez a kormány hozta össze, még csak nem is az előző, hanem 72-től vagy 68-tól! Majd megnézzük, és letesszük a parlament őszi ülésszakának asztalára, valószínűleg októberben, hogy hogyan is jött össze ez az adósságállomány, és hol van ebben a gazdaságban. És ezt a számlát, tetszik nekünk, nem tetszik, nem veszi át tőlünk senki, ezt nekünk ki kell fizetni, mert a lengyelekét sem fogja átvenni senki. Lehet ehhez segítséget kapni, lehet nemzetközi támogatást kapni, de ezek a makacs tények. Nem sorolom tovább tehát a fejtegetést, csak azt szeretném mondani, hogy váratlan, és ki merem itt is mondani, de ezt sem mondom máshol, politikai sztrájk határát súroló akció volt. Kérem szépen, ez ebben a helyzetben olyan helyzetbe hozta a kormányt, hogy most azon túl, hogy a kormány egy szabadáras, ez évi tervben szereplő húsáremeléssel, húskészítmény áremeléssel kapcsolatban nem vállalhatja fel, hogy beavatkozik a folyamatba. Nemcsak azért, mert saját magával kerül szembe és reformellenes, hanem azért sem vállalhatja fel, mert abban a bizalmi problémában, amit néhány szóval igyekeztem jelezni, egy ilyen lépés tovább rontotta volna a kormány iránt is, egyébként is most már tapasztalható, megnyilvánuló bizalmi problémát. Nem véletlen, hogy odaadtuk a 24-eknek a papírunkat,

48 hazament Bush elnök is,

49 aztán elküldte ide Cranston szenátort — nem tudom olvasták-e a Központi Bi1445