A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

rendje is. Azonban teljesen érthetetlen és katonailag nem megalapozott az a kitétel, hogy a Néphadsereg vezérkari főnöke rendkívüli állapot idején a fegyveres erők és a rendőrség parancsnoka. Ennek több összetevője van. Először is békében a fegyveres erők és a rendőrség alárendeltsége eltérő: egyik az egyik minisztériumnak, másik, a rendőrség a Belügyminisztériumnak van alárendelve. Úgy készülünk már fel békében, hogy rendkívüli eset idején a rendkívüli állapotban a vezetés rendje zökkenőmentesen valósuljon meg, tehát elképzelni azt, hogy békében egy rendszerben élünk, és háború esetén, vagy rendkívüli helyzetben átallunk egy teljesen más rendszerre, szinte lehetetlen. Nekem az a véleményem ebben a kérdésben, valószínű a szerkesztők az illetékeseket, így a Honvédelmi Minisztériumot nem keresték meg. Én javasolnám, hogy hasonló szövegrészek, tehát szakszerűtlen megfogalmazás elkerülése céljából a jogalkotók, a jogászok és a politikusok, akik mondjuk az Alkotmány szövegét is alkotják, vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel, a szakemberekkel. Köszönöm. NYERS REZSŐ elvtárs: Tessék Judik elvtárs. JUDIK ISTVÁN elvtárs: A Pozsgay elvtárs mondta az előadásában, hogy végül is az MSZMP-t képviselő tárgyaló bizottság, az a Központi Bizottság megbízásából tárgyal, és annak a határozata alapján, és ebből következően annak kell neki beszámolni. Most nekem az a dilemmám, hogy tulajdonképpen akikkel mi tárgyalunk, azok milyen alapon lettek megítélve, hogy ővelük kell tárgyalni, azaz hogy kikkel tárgyalunk mi tulajdonképpen. Milyen az ő erejük, hogy pont ővelük kell tárgyalni, és nekik kiknek kell beszámolni? Véleményem szerint most még az első választásokig ezt tulajdonképpen nem lehet tudni, ezért olyan fantomdolognak tűnik — nekem legalábbis —, hogy kikkel is tárgyalunk mi most. Ez az én dilemmám. NYERS REZSŐ elvtárs: Tóthné elvtársnő. TÓTHNÉ KISS MÁRIA elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság! Két kérdésem lenne. Az egyik az első napirendhez kapcsolódna. Az elmúlt időszakban erőteljes volt környezetemben, és azt hiszem, mindannyiunk környezetében az a nyomás — amit azt hiszem Bartsné erősített meg a Központi Bizottság múltkori ülésén —, hogy erősítsük meg a Központi Bizottság azon döntését, hogy a küldöttnek meg nem választott KB- és KEB-tagok részt vegyenek szavazati joggal a kongresszuson. Nekem az a kérdésem, nem lenne-e szerencsésebb most önmagunkat felülvizsgálni, és most hozni egy olyan döntést — mi hozzuk, és ne mások nyomására —, hogy valóban, aki nem lett küldöttnek megválasztva, teljes szavazati joggal vegyen részt. Ezt én kérdésként teszem fel. Hiszen még mindig jobb, ha önkontrollt csinálunk, mint ha mások kényszerítenek rá. Második kérdésem. A lakóterületi pártmunkával kapcsolatban. A lakóterületi pártmunka működési feltételeit tudjuk-e most biztosítani? Ha most azt mondják egy ötszáz fős pártbizottságnak, hogy ki akarunk menni a lakóterületre, tudjuk-e mondani, hogy hol politizáljanak, hova menjenek? És ennek egy alkérdése: van-e arra valamilyen felmérés, hogy ha kötelező a lakóterületi pártmunka — amivel én egyetértek szívem szerint, hogy lakóterületen politizáljunk —, ez milyen párttagcsökkenést [sic!] eredményez. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Szabó István tessék. 1434