A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ként valljuk továbbra is, hogy a párt szempontjából a Központi Bizottság hozza meg a döntést, hagyja jóvá a tárgyalási eredményeket, a törvényeket pedig a kormány, mint törvény-előkészítésre kötelezett végrehajtó szervezet viszi be az Országgyűlés elé, és az Országgyűlés dönt. Efölött vitát nem nyithatunk, nem is fogunk nyitni. Az Országgyűlés legitimitását és kompetenciáját bár az Ellenzéki Kerekasztalnál gyakran kétségbe vonják, az MSZMP küldöttsége e tekintetben semmiféle politikai engedményt nem tehet. Erről egyébként eléggé beható vita folyt, zajlott le éppen ezen a héten az Országgyűlés pártcsoportjával folytatott eszmecserén. Ezek után most már néhány, a tárgyalásokon fölvetődött kérdésről szeretném tájékoztatni a Központi Bizottságot. Azzal a kiegészítő megjegyzéssel, hogy a Központi Bizottság tagjai megkapták a törvénytervezeteket, a törvény koncepciókat.

31 Korábbi állásfoglalásainkból, határozatainkból ismerik a törvények politikai koncepcióját, és ha a törvény-előkészítéssel, kodifikációs feladatokkal kapcsolatban kérdések hangzanának el az ülésen, akkor itt vannak a küldöttség szakértői, akik készséggel válaszolnak ezekre a kérdésekre. Miben tekinthetjük politikailag is elfogadhatónak és lezártnak a tárgyalások eredményeit? Megállapodás született a Büntető Törvénykönyv módosításáról, a törvény-előkészítő munka is befejeződött, bármely pillanatban az Országgyűlés napirendjére tűzhető. Befejeződött a tárgyalás a büntetőeljárásról, itt is a törvény bármely pillanatban az Országgyűlés napirendjére tűzhető. Lényegében megállapodás született a választási törvény politikai kondícióiról, alapelveiről. Ennél a törvénynél — elfogadva már az előzetes politikai egyeztetésekben az egykamarás országgyűlés létrehozásának intézményi formáját, és a választásokon az ún. kétfordulós rendszert — az MSZMP küldöttsége elsősorban azért folytatott politikai küzdelmet, hogy az ellenzék a második fordulóban sem — ha netán választási szövetségeket kötne különböző jelöltekre —, [a második fordulóban se] zárhassa ki az MSZMP képviselőjelöltjeit a választási küzdelemből. Ezt sikerült a tárgyalásokon biztosítani, és 15%-ban határozná meg a törvény — amennyiben az Országgyűlés jóváhagyja — azt az arányt, amennyi ahhoz szükséges az első fordulóban, hogy a második fordulóban is indulhasson a képviselőjelölt. Vita miatti elakadás keletkezett annak a kérdésnek a megítélésében, amely következményeként a SZOT képviselői kivonultak a tárgyalásokról. Ez pedig az a kérdés, hogy a társadalmi, politikai szervezetek indíthatnak-e képviselőjelöltet, önállóan állíthatnak-e képviselőjelölteket a választásokon, mint politikai szervezetek. Ebben a kérdésben az MSZMP küldöttségének és az Ellenzéki Kerekasztal küldöttségének közösen az volt a véleménye, hogy egy egykamarás parlamenti rendszernél ez a parlamenti szokások, közjogi elvek és működésbeli feltételek szempontjából egyaránt zavaros helyzetet teremtene és követhetetlen törvényhozói munkát. Ezt az álláspontot a Harmadik Oldal képviselői nem fogadták el, és ragaszkodnak ahhoz a törekvésükhöz, hogy önálló jelöltállítás jogával vehessenek részt az országgyűlési választásokon. Természetesen ennek részleteibe és abba, hogy milyen érvek lehetségesek egyik vagy másik oldalon, azért sem kell belemennem, mert ezeket az érveket mindenki ismeri pró és kontra; egy bizonyos, hogy megismétlem, és meg kell mondanom, hogy a vita ekörül nem értékszempontú, és ez nem jelent semmiféle értékbesorolást vagy rangsort a különböző politikai szervezetek és intézmények között — közjogi elvű vitáról van szó, és ezt, mint lényegében a parlamentarizmushoz kötődő elvet, elfogadta az MSZMP küldöttsége meghatalmazása szerint. 1427