A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
körben lefolytatott vita szerint alapvetően és fő irányát [sic!] tekintve a Központi Bizottság intenciói szerint is eredményesen haladnak. Vannak azonban vitás kérdések, s a mai ülés egyik feladata lesz ezekben a vitás kérdésekben állást foglalni. A Központi Bizottságot e tájékoztató keretében szeretném emlékeztetni arra, hogy eredeti elhatározásunk szerint a tárgyalások politikai célja az volt — s úgy hiszem, hogy e célon módosítást végrehajtani nem szükséges —, hogy tárgyalásos formában az ország politikai életében jelen lévőjj és politikai küzdelmet folytató erők között tárgyalóasztalnál és nem az utcán megoldani a modellváltással összefüggő politikai problémákat, s elsősorban ezen belül megteremteni az alkotmányos feltételeket ahhoz, hogy a demokratikus szocializmus elvei szerint működő jogállam létrejöjjön, s közmegelégedésre társadalmi, nemzeti konszenzushoz, közmegegyezéshez vezessen. Ennek fontos feltétele, hogy a tárgyalások ne a félelem légkörében és a tárgyaló felek közötti gyanakvás és szembenállás, hanem az alapvető nemzeti érdekű kérdésekben a kooperáció, az együttműködés szellemében folyjanak. Ebben a tárgyalási sorozatban elsősorban a törvény-előkészítési, alkotmányozó munkát segítendő olyan működőképes, befejezett és garanciát jelentő intézmények előkészítésére van szükség a törvényhozás számára, amelyek együtt garantálják a félelem nélküli békés átmenetet, a modellváltás feladatát, tehát a demokratikus szocialista jogállam megteremtését. Ez közös elhatározásunk volt, és a párt kezdeményező szerepet vállalt az ismert előzmények után, amely feladatnak az elvégzésére itt most talán nem kell kitérnünk. Éppen ezért, ebből a megfontolásból kiindulva, az MSZMP tárgyaló küldöttsége nem fogadja el az ellenzék radikális részének azt a feltételezését, s ebből eredő propagandáját, mely szerint az MSZMP mint politikai párt azonos azokkal a visszarendezésre hajlamos fundamentalista és doktriner megnyilatkozásokkal, amelyek esetében lényegében engedmény formájában kell kicsikarni az MSZMP-től, mint valóságos hatalmat gyakorló szervezettől azokat a feltételeket, amelyek között az előbb említett demokratikus jogállam létrejöhet. Éppen kezdeményező szerepünk, az elmúlt fél év politikai mozgásai bizonyítják, hogy az MSZMP nem a hatalom átadója, hanem az új demokratikus jogállam megépítőjeként vesz részt ebben a folyamatban, és velünk, s elsősorban a mi politikai erőnk alkalmazásával jöhet létre a modellváltás. A továbbiakban — emlékeztetve tehát ezekre a politikai előzményekre és célokra — arról szeretném tájékoztatni a tisztelt Központi Bizottságot, hogy milyen feltételek között folytatja az MSZMP küldöttsége az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel és az úgynevezett Harmadik Oldalon ülő társadalmi, politikai szervezetekkel a tárgyalást az előbb említett célok eléréséért. Mindenekelőtt szeretném megismételni azt a közös tudásunkat, hogy a tárgyalások előfeltételei nem a tárgyalóasztalnál jöttek létre, és végső kimenetele [sic!] sem a tárgyalóasztalnál fog eldőlni. Én ezt a két határpontot szeretném a Központi Bizottság figyelmébe ajánlani, ezzel is jelezvén, hogy — bármilyen tárgyalási taktikák, megnyilvánulások és egyéb kezdeményezések születnek az alkufolyamat természetes és normális rendjében — semmiféle döntés a Központi Bizottság jóváhagyása nélkül a párt részéről nem történhet meg. Ezt világosan tudomására hoztuk kezdettől fogva az Ellenzéki Kerekasztal képviselőinek, s ennek szellemében folytattuk az elmúlt héten is a tárgyalásokat. Tehát — amit szeretnék megismételni — az MSZMP küldöttsége a Központi Bi1423