A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ami Kerényi és Deutsch ügyét illeti, azokat a külföldieket és azokat a csehszlovák állampolgárokat is szabadon bocsátották 24 óra után, akik összeverekedtek a rendőrökkel, tettlegesen bántalmazták a biztonsági embereket, csak a két embert tartották fogva, Deutschot és Kerényit. Harmadszor, tudomásunk volt arról, hogy előre megszervezett olyan per készült, ahova nem engedtek magyar tanúkat, csak csehszlovák tanúkat. Hozzáteszem ehhez azt is, ez jogilag, bírósági szempontból egy abszurdum, hogy azokat a tanúkat engedik egy perbe, akik lefogták az illetőket, mert ez történt a per kapcsán. Minden intervenciónk — tehát még az üzenetet megelőzően, amit én intéztem a csehszlovák kormányhoz, illetve kollégámhoz a kormányon keresztül előtte való hét csütörtökön, és amire pozitív választ ígértek — eredménytelen maradt. Hozzá szeretnék még valamit tenni. Információnk szerint azt az ítéletet gondolták meghozni, hogy féléves börtönbüntetésre ítélik a két magyar állampolgárt azzal, hogy Magyarországon töltsék le a börtönbüntetésüket. Tehát mindezek alapján olyan koncepciós ítéletre számítottunk, amelynek keretében sok minden megjelenik, ami a két ország viszonyát feszültté teszi. Én sem ebben az esetben, sem a jövőben nem tehetek mást, hogy [sic!] maximális mértékben kiállják a magyar állampolgárok mellett. Ez, ami az első kérdést illeti.

6 Ami a másik kérdést illeti, az NDK határzár vagy nem határzár feloldása. Az alapvető probléma nem amiatt van, hogy megszűnt Magyarország—Ausztria között a határzár. Berlinben nincs határzár, sőt fal létezik, mégis már 200 fölött van az ottani NSZK képviseletre menekült NDK állampolgárok száma. Prágában nincs határzár, és nincs semmi, teljesen hermetikusan le vannak zárva a határok, mégis ugyancsak 190 körül van azoknak az NDK állampolgároknak a száma, akik a prágai NSZK nagykövetségen tartózkodnak. Sőt, újabban már a varsói NSZK nagykövetségre is tucatjával menekülnek be. Ezt azért is szeretném hangsúlyozni, hogy nem a magyar—osztrák határon előállott állapotok vannak, hanem alapvetően amiatt vannak problémák, hogy súlyos gondok vannak az NDK belpolitikai életében. Természetesen azt is hozzáteszem, hogy a nyugatnémet sajtó erre rá is játszik, és kampányt is folytat. A tény és a helyzet a következő, hogy rövidre fogjam. Jelenleg mintegy 150—160 ezer NDK állampolgár tartózkodik itt. Tízezres nagyságrendűre tesszük azoknak a számát, akik nem akarnak az NDK-ba visszamenni. Közülük már négy és fél ezer körül van azoknak a száma, akik berendezkedtek itt különböző vöröskeresztes és egyéb táborokban. Mi nem vállalhatjuk föl — meggyőződésem szerint a kormány nem vállalhatja föl —, hogy a Romániából menekültek mellett

7 NDK-s állampolgárok tömeges itt-tartózkodására rendezkedjünk be. Én nem hiszem, hogy a teremben lenne valaki, aki ezt akceptálná, és még inkább, ami még fontosabb, hogy a közvéleményünk ezt fölvállalná. Hozzátéve még valamit: ha az NDK-s ügyet nem oldjuk meg normális államközi módon, már most fönnáll a veszélye annak -.- és egyre több jel van —, hogy csehszlovákok, újabban pedig szovjetek, szovjet állampolgárok akarnak itt letelepedni, nem is akarom tovább sorolni. És mi kategorikusan az ellen vagyunk, hogy Magyarország menekülttáborrá változzon. Én azt hiszem, ezt senki nem kívánhatja. Minden eddigi tárgyalásunk az NDK-val eredménytelennek bizonyult, a tegnapi is. Közölték, hogy semmi újat nem tudnak mondani, majd az NSZK-ban, NDK-ban valamikor lerendezik. Miközben mi ecseteltük a magyarországi állapotokat az 1415