A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

költségvetést is elemeztük, mégis megkérdezem, hogy van-e valaki, aki véleményt kíván mondani. Tessék parancsolni Barts elvtársnő. BARTS OSZKÁRNÉ elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság! Úgy érzem, hogy egy kérdésről szólnunk kell, ami a vitában nem hangzott el, annál inkább beszélnek róla a párttagok, mióta nyilvánosságra hoztuk azt a határozatunkat, mely szerint a Központi Bizottság tagjai, illetve a KEB tagjai a kongresszus szavazati jogú résztvevői. Én azt ajánlom a Központi Bizottságnak, hogy ne változtassa meg az álláspontját, de arra fel kell készülnünk, hogy ezt a küldöttek is vitatni fogják; egyáltalán nem biztos, hogy a kongresszus elfogadja [azt, hogy] a Központi Bizottság tagjai és a KEB tagjai szavazati jogú résztvevői legyenek a kongresszusnak. Én úgy gondolom, hogy legalább akkora esélyünk van rá minden vita meg minden agitációt követően is — már úgy értem, hogy a küldöttcsoportokkal folytatott vita és egyezkedést követően is —, hogy ez bekövetkezzék a kongresszuson. Ezért én nem ajánlom azt, hogy megváltoztassuk az álláspontunkat. Egy másik kérdés is van, amit legalább megfontolás tárgyául szeretnék ajánlani, mert ebben is benne van az, hogy eldöntünk valamit, aztán meg megváltoztatjuk a véleményünket, az október 6-a. Nyilvánosságra hoztuk, hogy október 7-re hívjuk össze a kongresszust. Én pontosan tudom, hogy milyen megfontolás alapján javasolunk most 6-át. De ez is olyan kérdés, ami megint egy apró dolog, amibe beleakaszkodnak, és engem nem az érdekel, hogy a pártonkívüliek hogyan akaszkodnak bele, vagy netalántán az ellenségeink, hanem az érdekel, hogy a párton belül ez további olyan konkrétum, ami rontja a Központi Bizottság hitelét. Ezt a két dolgot szerettem volna elmondani. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Köszönöm. További hozzászólásokat szeretnék még kérni. Nincs. Akkor átadom a szót Kovács Jenő elvtársnak. KOVÁCS JENŐ elvtárs: Kedves Elvtársak! Megpróbálok konkrétan állásfoglalást ajánlani néhány vitatott kérdésben. Az megkönnyíti valamelyest a helyzetet, hogy most egy közbenső fázisról van tulajdonképpen szó, leszámítva a kongresszus megrendezésének néhány kérdését, tehát ez a vita hozzásegít ahhoz, hogy azt, amit a párttagsággal, a küldöttekkel különösen ez ügyben meg kell beszélni, azt egy kicsit pontosabbá tegyük, de nem kell véglegesen eldönteni, hiszen ez nem is lehetséges. Nem a mi kompetenciánk. Az kiderült a vitából, hogy a Központi Bizottság és maga a kongresszus — úgy egymás között — [az] nem valami Rómeó és Júlia története, most folyik a spekuláció arról, hogy tulajdonképpen miért is akarjuk, miért is csináljuk ezt, és ha már csináljuk, akkor milyen megoldásokat alkalamazzunk. Ebbe beletartozik a legfontosabb kérdés is természetesen, hogy hogyan is akarjuk megszervezni a pártot a jövőben. Erről, azon a kérdésen keresztül, hogy hogyan legyenek a küldöttcsoportok, egészen jó vitát folytattunk most itt a Központi Bizottság ülésén. Végül is áttételesen nem másról volt szó. Én azt javaslom, hogy a küldöttcsoport és az egyén viszonyában, miközben az egyéni szuverenitást deklaráltan és természetesen tiszteletben kell tartani, de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az ésszerűség és az eredményesség irányába vigyük el a kongresszust. Ezt lehet technokrata szemléletnek, lehet túlzott prakticizmusnak tekinteni, de azt hiszem, hogy valamerre el kell indulni. Szóval, 1326