A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
ja. Valójában én azonban azt hiszem, hogy azzal éppen ellentétes érdekeket szolgál. Ezt — azt hiszem — fel kell ismerniük a platformoknak is. A jelenlegi párton belüli kritikai kultúránk ugyanis ezt döntően befolyásolja. Ezt, azt hiszem, fel kell ismerniük a platformoknak is. A jelenlegi párton belüli kritikai kultúránk ugyanis ezt döntően befolyásolja. Ez a politikai kultúra sajnos ma még ott tart, hogy a mássággal szemben nem kellően toleráns. A tapasztalataim azt mutatják — megint csak a reformkörökre hadd utaljak —, azok a refomkörök működnek igazán jól a társadalomban, a párton belül, amelyek nem szigetelődnek el, nem alkotnak önálló szervezeti egységet, hanem olyan politikai aktívafórumként működnek, ahol a politikához értő, azzal foglalkozni szerető emberek összegyűlnek, megvitatnak bizonyos problémákat, de azután kötelezőnek tekinti minden tag magára nézve, hogy visszaáramoljon a saját alapszervezetébe, a saját területére, és ott próbálja meg elfogadtatni ezeket a gondolatokat. Azok a reformkörök, amelyek szervezetileg elszigetelődtek, amelyek zárttá váltak, a másság iránti intolerancia következtében az utóbbi időben egyre inkább radikalizálódtak, egyre szélsőségesebb álláspontokat fogalmaztak meg, mert a külső környezetük egy ilyen mentalitásra és magatartásra is késztette őket. Az én tapasztalataim például azt mutatják, hogy a párttagság döntő többsége nem toleráns ezekkel a párton belüli önálló szervezeti kezdeményezésekkel. Ezt, ha felismerik a különböző platformok, akkor azt hiszem, inkább azt a módszert fogják választani, hogy a kidolgozott elgondolásaikkal, platformjaikkal igyekezni fognak majd beszivárogni a különböző megyei küldöttcsoportokba, ott megvívni a saját harcukat, ott híveket szerezni az elgondolásaiknak. lYidniillik a kongresszuson is számolni kell azzal, hogy az elkülönültség, a vonzások és taszítások hálózatában még a jó reformgondolataikat sem — amit egyébként a nagy többség elfogadna —, azt sem fogják ott megszavazni és elfogadni. Hyen értelemben az én javaslatom az, hogy a platformok szerinti szerveződés lehetőségét ne adjuk meg, ne fogalmazzuk meg. Inkább kötelezzük a megyei küldöttcsoportokat arra, hogy az országban megfogalmazódó minden platform előterjesztését, ami a kongresszusra vonatkozik vitassa meg, beszélje meg úgy, hogy annak képviselőjét igyekezzen meghívni ezekre a beszélgetésekre, ezekre a vitákra. Azt hiszem, hogy üy módon adunk a platformoknak is igazi küzdőterepet, hogy ezen a szinten vívják meg a maguk csatáját, és ezen túlmenően én is inkább a megyei területi elven szerveződő küldöttcsoportok kialakítása felé hajlok. Köszönöm. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Jánosi elvtárs. Kiss Péter következik, utána Bocsák László elvtárs. KISS PÉTER elvtárs: Kedves Elvtársak! Én itt néhány megelőző megjegyzésre is szeretnék reagálni. Nyilván persze senki sem vindikálhatja a jogot magának arra, hogy okosabbnak próbálja bizonyítani magát, mint sok más hozzászóló, én tehát a magam véleményét szeretném ezekkel kapcsolatban jelezni. Azt gondolom, például Nagy Imre hozzászólásából is kiindulva, hogy nem lehet két egyformán nagy súlyú, ám ellentétes követelményt érvényesíteni a kongresszus kapcsán. Az egyik követelmény mindenféleképpen az, hogy legyen ez a kongresszus a pártreform kívülről is látható demonstrációja, végrehajtásának egyik eseménye. A másik követelmény, hogy próbáljuk meg a korábban kialakult, eddig gyakorolt hatalmi érdekeinket érvényesíteni, párton belüli érdekekre gondolok. Ez így nem fog menni. Én azt hiszem, hogy olyan kongresszus kell, amelyik választási esélyt 1317