A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ezer forintot fizetünk, akkor 600 ilyen embert lehet megfizetni a kongresszus időtartama alatt, miközben van egyébként egy fizetett pártapparátusunk, amelyik ezeket a feladatokat tudná csinálni. Magyar Távirati Iroda: 1,8 millió forint. A világ más részein egy távirati iroda még fizet is azért, hogy elmehessen és fontos politikai eseményekről információkat közvetítsen. Ez nekünk ennyibe kerül pillanatnyilag. Az, hogy a hírközlésre, a tájékoztatásra, akár egyedi lap megjelentetésére pénzt fordítsunk, az szerintem nem kidobott pénz, mert megtérül politikai tartalomban és később majd választási szavazatokban, de egy csomó ilyen nem térül meg. Szándékosan nem mindenen megyek végig, mert az a tapasztalatom, hogy ilyen költségvetést úgy nem lehet csinálni, hogy az egyes tételeket kezdjük el húzogatni és csökkenteni. Mi ezt a KISZ-ben úgy csináltuk, hogy amit előterjesztett a saját gazdasági részlegünk, arra azt mondtuk, hogy akkor legyen a harmada és csinálják meg. És következő alkalommal a harmadának megfelelő összegre hoztak egy költségvetést, és kiderült, hogy meg lehet csinálni. Én itt nem ezt javaslom persze, hogy a harmadát, mert azt túlzásnak tartanám. Azt javasolom, hogy irányként fogadja csak el a Központi Bizottság, és arra adjon felhatalmazást, kötelezettséget a végrehajtóknak, hogy legalább tízmilliós csökkentést ezen a költségvetésen hajtsanak végre. Gondoljunk arra, hogy akár idén, akár jövőre még választások is lesznek. A választásokon pedig, a propagandát számolva, erre a tíz millió forintra rettenetesen nagy szükségünk lesz. Ez a tízmillió forint egy-két százalékot is jelenthet. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Nagy elvtárs. Jánosi elvtárs következik, utána Kiss Péter. JÁNOSI GYÖRGY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Mindenekelőtt köszönöm, hogy meghívottként szólhatok. Egyetlenegy kérdéssel szeretnék részletesebben foglalkozni és ez pedig a küldöttcsoportok szerveződésének alapelvei, platformok alapján vagy területi elven szerveződő küldöttcsoportok kérdése. Én azt hiszem, hogy a kongresszus minden problémájának megítélésénél szem előtt kell tartanunk azt, hogy mennyire szolgálja a párt rövidebb, illetve hosszabb távú érdekeit. Ebből a szempontból én nem tudom függetleníteni a kongresszust a választások problémájától. És ha ilyen értelemben közelítek a kérdéshez, akkor azt hiszem, hogy a kongresszusnak két alapvető dolgot a választások sikere szempontjából, az MSZMP esélyének növelése szempontjából feltétlenül fel kell mutatnia. Az egyik ilyen kérdés az, hogy mennyire tudja egy olyan elvi program alapjait felvázolni, amely egy választási programot jelölhet alapirányaiban a későbbiek során, és ebben a programnyilatkozatban mennyire tudja [végre] felmutatni azt, hogy milyen társadalomképe van az MSZMP vezetésének, mi az az optimális társadalom, ami felé haladni akarunk, hogyan működjön ez az optimális társadalom. Hiszen naponta kérdezik a párttagok tőlem és gondolom másoktól is, hogy mondja már meg végre az MSZMP, hogy mit akar, milyen társadalmat akar. A másik dolog, amit feltétlenül a kongresszusnak fel kell mutatni, megítélésem szerint az a párt egysége, ennek az egységnek a helyreállítása. Nincsenek illúzióim, a kongresszus után valószínűleg mindenképpen számolni kell azzal, hogy bizonyos szélsőséges csoportok leválhatnak az MSZMP-ről. De a választási [esélyek szempontjából kulcskérdés, hogy mennyire tudjuk ezt az] egységet felmutatni, ezt az egységet demonstrálni, mennyire tudjuk elérni azt, hogy egy józan gondolkodá1315