A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

zolunk fel esetleg a KGST továbbfejlesztésére, olyan nagy terveket, amelyeknek nincs reális alapjuk, és nem megvalósíthatók, és hozunk olyan látszathatározatokat, amelyek a publikálás időszakában reményeket keltenek, a megvalósítás során azonban nagyon hamarosan összeomlanak. Emlékeztettünk itt a korábbi komplex programokra. Egyik sem bizonyult átütő erejűnek, ami az 1969—1971-es integrációs program volt, amiben én magam is részt vettem, egy hibás, hatástalan, rossz döntésnek bizonyult. Rosszabb így dönteni, mintha semmit nem döntünk. Inkább addig vizsgáljuk a kérdéseket, amíg érdemleges megoldásokra nem tudunk jutni. Ezt a véleményt képviseljük, azért mert a gazdaságpolitikai titkári, osztályvezetői, meg kormányzati tanácskozásokon látjuk már, hogy kitűzik egy szocialista közös piac megvalósításának az eszméit, aminek semmiféle materiális alapja és előfeltétele jelenleg nincs. Gorbacsov elvtárs ezzel a megközelítéssel egyetértett és elfogadja azt, hogy nagyon komolyan vitatkozzunk majd nemzetközi szinten ezekben a kérdésekben. Ennyit akartam mondani a moszkvai látogatásról. Találkoztunk Bukarestben Ceau§escu elvtárssal, a találkozó nem hivatalos jellegű volt, és az ő kérésére jött létre. A találkozást, a részvételt feltétlenül el kellett fogadnunk, és azt kell mondjam utólag is, helyes, hogy ezt elfogadtuk. Egyébként Gorbacsov elvtárs most Moszkvában is — miközben ő maga is kritikus véleménnyel van a román politikáról számos vonatkozásban, de ugyanakkor Románia önállóságát is hangsúlyozza — és azt a véleményt közölte velünk, hogy tárgyalni pedig kell, a tárgyalástól elzárkózni, ő ezt nem helyeselné. Tehát ez a mi véleményünk is. A tárgyalásnak azonban bizonyos feltételei vannak. A következőt közöltük Ceaus,escuval: Arad, az aradi tanácskozás

8 nem hozott semmi érdemleges eredményt, egyetlen ponton van megfelelőnek ítélhető kapcsolatunk, az áruforgalmi kapcsolat normálisan bonyolódik. Meg kell mondjam, nem nagyon magas szinten, mert ez egészen mély ponton volt, és valami kis javulás van, ez az egyetlen kérdés, semmi más területen nincs előrehaladás, sőt azt a véleményünket közöltük, hogy romlott a helyzet. És ebben mi nem érezzük magunkat felelősnek. Hangsúlyoztuk azt, hogy a szisztematizálási terv

9 természetesen román belügy, különösen a nem nemzetiség lakta területeken, viszont a nemzetiség lakta területeken ez a nemzetiségi politikát különlegesen terhelő aktus, és mi ezt így nem tudjuk elfogadni, és kérjük őket, hogy ott állítsák le. Csak nyilatkozatcsere történt, és ezt nyilatkoztuk. Kulturális kapcsolatokról: közöltük, hogy tarthatatlan állapot, hogy nem engedik be a magyar kulturális termékeket, erre Ceau^escu valami olyan nyilatkozatot tett, hogy az önök sajtótermékeiben kriminális dolgok olvashatók, ilyen sajtótermékeket nem engednek be, erre mondtam neki, hogy engedjék be a Népszabadságot, a Népszabadság a párt lapja. Azt mondja, hogy a Népszabadság is olyasmiket ír, hogy azt sem engedik be, mert propagálja a Nyugatot, és kritikus a szocialistákkal szemben. így folyt a purparlé és a végén volt egy kétféle megközelítés a dologban, és ezt kérem, hogy a Központi Bizottság így vegye tudomásul, mert ez a mi politikánknak egy ilyen sarkalatos része, amit most fogok mondani. Most arról nem akarok beszélni, hogy Ceaus,escu egyenesen paradicsominak ábrázolta a román viszonyokat. Egy dolgot még megemlítek: paradicsominak ábrázolta a román gazdaság helyzetét is, a külföldi adósságállománytól való megszabadulásukat. Ezt a pártvezetők ülésén is megemlítette, én is beszéltem róla, hogy ajánlotta minden országnak, különösen Magyarországnak, hogy tanulmányozzuk ezt a román példát, és ők szíve1298