A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
nok hozzátenni semmit. A sommás értékelést illetően azt szeretném aláhúzni, hogy az elnöki látogatás tanújele volt annak, hogy gazdasági és politikai reformjaink Magyarország nemzetközi tekintélyét nagyon megerősítették, megnövelték, ismertségét is, de a tekintélyét is Európában és a világban. Ez megnyilvánult az elnöki megnyilatkozásokból, mind a hivatalos tárgyalásokon, mind pedig a nem hivatalos beszélgetéseken. Az amerikai vezetők erőteljesen hangsúlyozták, hogy a magyar belpolitika kérdéseiben ők semlegesek és semlegesek akarnak maradni. Nem foglalnak állást sem a kormány, sem az ellenzék mellett, a kormányt és az MSZMP-t pedig fontos tárgyalópartnernek tekintik. Nem akarnak belekeveredni belpolitikai dolgokba. Ez azért érdemel említést, mert Palmer nagykövet rendkívül intenzív tevékenységéről különböző vélemények alakultak ki az országban. Én azt hiszem, hogy ez valójában nem beavatkozás akar lenni, hanem az elnöki látogatás előkészítését akarta szolgálni, és az amerikai politika ismertségét akarja itt meghonosítani. Ezt hangsúlyozottan Bush elnök és Baker is elmondotta, hogy ők semlegesek a belpolitika kérdéseiben. Erősen hangsúlyozta az itteni tárgyalásain Bush és Baker is, hogy Párizsban támogatni fogják Magyarország és Lengyelország gazdasági segítségét, megsegítését, nagyon fontosnak tartják ebben a két országban, hogy az előre elhatározott reformok végbemenjenek. Ezt az ígéretüket meg is tartották, és Párizsban valóban felléptek ilyen támogatás érdekében. 3 Egészében azt tudom mondani, hogy ellenzéki illúziókat — bizonyos fokig — eloszlatott ez a látogatás. Azt az illúziót ugyanis, hogy Amerikától várhatjuk egy azonnali nagy összegű dollártámogatás formájában a magyar gazdasági problémák megoldását. Ezeket az illúziókat oszlatta, az ország nemzetközi lehetőségeit feltétlenül javította és javítani fogja ez a látogatás, jól ki kell használni. A Moszkvában tett látogatásunkról azt szeretném mondani, kölcsönös tájékoztatást adtunk országaink politikai helyzetéről és pártjaink helyzetéről. Az együttműködés néhány kérdését külön megvitattuk, s emellett a személyi kapcsolatok is erősödtek. A látogatás elérte a célját a mi szempontúkból. A tárgyalások ismét megmutatták, hogy az MSZMP és az SZKP a szocializmus megújulását ugyanazon irányban és párhuzamosan gondolja el. Néhány kérdésben nem tisztán egyeztetett és nem pontosan azonos a véleményünk, vagy éppen nem is azonos. Egyik ilyen kérdés a többpártrendszer kérdése, a másik a magántulajdon szerepének, a népgazdaságbanjátszott szerepének a megközelítésében mutatkozik. Nem ellentétek, inkább eltérések vannak ebben a kérdésben. A Szovjetunióban a pluralizmusnak egy nemzeti jellege van, ugyanaz, mint Jugoszláviában, úgyhogy nagyon komoly gondot okoz jelenleg nekik ennek a pluralizmusnak egy olyan vágányra helyezése, hogy a politikai működőképességet szolgálja. Ki volt tűzve a nemzeti kérdés megvitatása már most nyárra az SZKP Központi Bizottságában, ezt szeptemberre halasztották el, de már folyik az előkészülete, már szétküldték a köztársasági pártszervezetekbe az előzetes elgondolásokat vitaanyagként. Tehát valójában ott a pluralizmus azért létezik, de a többpártrendszeri formáját nem akarják és nem gondolják megvalósítani. A magántulajdon megközelítésében inkább tisztázatlanságot mondanék, mint szembenállást, de nem világos számukra, hogy mi a magántulajdon kérdésében milyen politikát folytatunk. Es valóban ez a kérdés a magyar közéletben is megkér1295