A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ta a párt megújulásáért, végül ha világosan megjelöli legfontosabb teendőinket a kongresszusig tartó időszakban. A jelölőbizottság javaslatai kielégíthetik azt az igényt, hogy a „szabad" vezetői posztok betöltésével fokozzuk a vezetési munka hatékonyságát, integrációs erejét. A párt új elnöke külön garanciát jelenthet erre. A személyi harcokkal kapcsolatban sok félreértést eloszlathatunk azzal, ha a demokratikus szocializmus, a nemzeti felemelkedés ügye mellett elkötelezett Pozsgay Imrét jelöltként állítjuk a köztársasági elnöki posztra, s ezt az ülés után nyilvánosságra hozzuk. Felvetődött a kérdés: szükség van-e pártelnökre? Ezt a tisztséget a párt korábbi elnökének hoztuk létre — mondják sokan, joggal —, de pártelnökre, azt hiszem, mindenképpen szüksége van a pártnak. Indokolom, nagy szerepet vállalhat a párt bővülő nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésében, ami a jövőben erősödő és kívánatos tendenciának látszik. Fontos lesz, hogy a pártelnök aktívan részt vegyen a most alakuló pártokkal szükségszerűen kialakítandó kapcsolatépítésben, és azok folyamatos támogatásában. Ezért azt javaslom, hogy már most, a mai ülésen töltsük be a megüresedett pártelnöki tisztet. A pártvezetés tekintélyét nem emelhetjük, ha nem fogadunk el bizonyos játékszabályokat. Köztük azt, hogy kollektív döntéseket hozzunk a fontos kérdésekben, a párton belüli és az egész társadalmat érintő új kezdeményezések esetében. Joggal elvárható, hogy a párt vezetőinek nyilatkozatában egészséges arány legyen a közös álláspont és a saját vélemény között. A szolidaritás szellemében védjük meg egymást a külső támadásoktól. A logikus az lenne, ha a centrumhoz tartozók megvédenék a konzervatívoktól a „reformistákat", ezt idézőjelbe tettem, a „reformisták" pedig védjék meg a reformdemagógiátói és a pártunktól jobbra álló politikai erőktől a „centrumot", amit ismét idézőjelbe tettem. Nem engedhetjük meg azt sem, hogy a platformok frakciós, illetve személyi célokat szolgáljanak ki. Hangsúlyozni szeretném, hogy javaslataim nem a véleményszabadság ellen, nem a vitaszellem letörésére irányulnak. Ezzel már át is tértünk a legfontosabb politikai teendőink összegzésére. Önmagunk, a pártvezetés ügyeinek rendbetétele legfontosabb, de nem egyetlen teendőnk. Javaslom: a Központi Bizottság bízza meg a Politikai Bizottságot azzal, hogy dolgozzon ki akciótervet a választások után tartandó következő kongresszusig. Tehát körülbelül egy évre. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a kongresszusi folyamatban a fiatal generációk tehetséges tagjai vezető tisztségekbe kerüljenek. Ezt a kádermunkát sürgősen el kell kezdeni, mert szerintem máris elkéstünk vele. Gyorsítsuk fel a középtávú program készítésének munkálatait. A párt jelenlegi politikai állapotában indokoltnak, szükségesnek látszik egy olyan dokumentum kidolgozása, amely alkalmas lehet a különböző nézeteket valló csoportok, platformok álláspontjának közelítésére, amely mintegy a különböző platformok közös részét, a közös szocialista nézőpontot foglalja össze. E dokumentum abban az értelemben program, hogy a párt belátható időtávon érvényesíthető elgondolásait tartalmazhatja. Abban az értelemben viszont nem az, hogy nem közvetlenül végrehajtható lépéseket, intézkedéseket ír elő. Különböznie kell a párt választási programjától is, egyrészt abban, hogy magáról a pártról részletesebben ki kell benne fejtenünk elképzeléseinket, másrészt abban, hogy nem annyira konkrét, napi érvényességű célkitűzéseket sorakoztat fel, hanem inkább elveket. Ez a dokumentum akkor sikerülhet jól, ha a párt rendelkezésére álló szellemi 1104