A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lés zajlott, a felkelők ellen folytatott harc azonban eredménytelen maradt, s a kudarc beismeréseként a szovjet kormány 1988—89-ben kivonta csapatait Afganisztánból. 1977-ben a Szovjetunió megkezdte elavult rakétáinak újakkal történő felváltását. A szovjet lépés válaszreakciója a NATO ún. „kettős határozata" volt, amelynek értelmében az USA tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval közepes hatótávolságú ballisztikus rakétáik számának csökkentéséről (INF-tárgyalások). A határozat értelmében, ha e tárgyalások sikertelenek maradnak, meg kell kezdeni új amerikai közepes hatótávolságú atomfegyverek telepítését öt nyugat-európai országban. Az MSZMP PB 1983. okt. 11-én megtartott ülésén helyeselte, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya támogassa azt a javaslatot, amely szerint a KGST-tagországok kormányfői fogadjanak el nyilatkozatot a középhatótávolságú amerikai nukleáris rakéták tervezett telepítésével kapcsolatban. 46 Az 1988. dec. 13-i PB-ülésre célzott Kótai Géza. 47 A KB vizsgálatot indított Tabajdi Csaba, a KB Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya helyettes vezetője ellen, és jún. 16-i hatállyal felfüggesztette állásából. Tabajdi Csaba a L'Unita és a La Stampa című lapoknak adott nyilatkozatában — a lapok jelentése szerint — azt mondta, hogy a Magyarországot délkeleti irányból (Romániából) fenyegető veszélyre való tekintettel át kell értékelni a magyar védelmi doktrínát. — L. még az 1989. szept. ÍZ—13-i jegyzőkönyvhöz készült 49. sz. jegyzetet. 48 Népszabadság 1989. jún. 22.: „Szélsőségek akadályozzák a pártban az integráló centrum létrejöttét" (Nyers Rezső interjúja.) 49 Harmincöt értelmiségi levele a Politikai Bizottsághoz. Népszabadság 1989. jún. 21. 50 A PB 1989. jún. 19-i ülésén a KB-ülés előkészítésével összefüggő kérdések között döntött arról, hogy javasolja a KB-nak, hogy jún. 23-ai ülésén mentse fel Berecz Jánost a KB titkárának tisztéből, hogy a létrejövő Elméleti Kutató és Oktatási Központ főigazgatója legyen. A pártintézményekről a későbbiek során az Elnökség július 3-i ülésén tárgyaltak a „Javaslat a Politikai Főiskola, a Társadalomtudományi Intézet és a Párttörténeti Intézet közötti kapcsolatra" című napirend kapcsán. Berecz János vezetésével egy bizottságot küldött ki az Elnökség az alternatívák kidolgozására. MOL 288 f. 59/1. ő. e. 51 L. Népszabadság 1989. jún. 16. ,,A magyarországi egyházak és felekezetek az ökumenikus gondolatjegyében közös koszorút helyeztek el a ravatalnál." (Nagy Imre és társai gyászszertartásán.) 52 A magyarországi nemzetiségek helyzetéről — a PB határozata 1968. szept. 17-én. 53 A szovjet repülőterek ügyére nem találtunk adatokat. 54 A KB 1962. aug. 14—16-i ülésén foglalkozott a kérdéssel. Az elfogadott dokumentum megjelent: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956—1962. Szerk.: Vass Henrik és Ságvári Ágnes. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973. 573—577. p. 55 A PB 1989. jún. 19-én foglalkozott a javaslattal a pártingatlanok tulajdon-, illetve kezelői jogának rendezéséről. Megbízta Iványi Pált, hogy folytasson miniszteri szintű konzultációt e kérdésben. 56 Nagy Imrét valóban nem zárták ki az MSZMP-ből. A Magyar Dolgozók Pártjának kétségtelenül tagja volt. Az MSZMP megalakulása után az oda belépni szándékozóknak átlépési nyilatkozatot kellett kitölteniük — Nagy Imre nem írt ilyet, mint ahogy az MSZMP ún. „alapító" tagjai sem. De Nagy Imre maga sem volt tisztában ezzel, Kállai Gyulától, amikor Snagovban tárgyaltak, megkérdezte, hogy párttagnak tekintik-e. A válasz az volt, hogy az MSZMP-nek a Népszabadság 1956. nov. 8-i számában megjelent felhívásban foglaltak vannak érvényben, mely szerint szakítottak a Nagy Imre—Losonczy-csoporttal. Az Ideiglenes Intéző Bizottság 1956. nov. 23-i ülésén Kádár János mondatai is azt támasztják alá, hogy Nagy Imrét nem tekintették az MSZMP tagjának: ,,.. .egy ország állampolgárai vagyunk, egy párt tagjai voltunk." 57 L. még az 1989. szept. 1-jei KB-ülés 2. napirendi pontját. 58 L. a 3. sz. függelék 1. sz. mellékletét. 59 A kiküldött személyét nem sikerült kideríteni. (Esetleg Thürmer Gyula lehetett az illető.) Feltehető azonban, hogy az ő révén érkeztek haza a Nagy Imre KGB-tevékenységével kapcsolatos iratmásolatok. L. a szept. 1-jei KB-ülés jegyzőkönyvét: Grósz Károly beszámolója a Nagy Imrére vonatkozó iratokról. 60 Nyers Rezső válaszának első mondata („A párthoz nem jött hivatalos anyag") nyilvánvaló ellentmondásban áll Grósz Károly előző hozzászólásával („Holnap repül az egyik munkatársam Moszkvába az újabb anyagokért."). 61 L. a 3. sz. függelék LE/1, pontjának „a Központi Bizottság vitára bocsátja..." kezdetű bekezdését. 62 L. a 3. sz. függelék 2. sz. mellékletét. 1271