A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

pontjából. Én most egy mondatot nem praktikusan szeretnék tenni, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy kompromisszumot kötni nem itt a teremben kell, és azt gondolom, hogy nem is a teremben ülő személyek között csak, hanem ennek a pártnak és a társadalomnak kell megkötni a kompromisszumot, mert akkor lesznek legitimebbek a személyi változások is. Úgy látom, hogy a vita talán az egyperces jellege miatt is túlságosan praktikus irányban, konstrukciók irányába indult el. Úgy hiszem, ha viszont valóban ezt a kompromisszumot a személyek között is, és a társadalommal is meg kell kötni, akkor a stabilitás szempontjából kell vizsgálódnunk. S ma az a furcsa jielyzet van, hogy a stabilitás, a változatlanság kimondása az a majdani változások iránti várakozást, azaz az instabilitást növeli, véleményem szerint. Az átmenetiség bátor vállalása, ennek megfelelő vezetési konstrukció, inkább növeli a stabilitást, mert korrekt, mert érthető, mert tartható. Én úgy hiszem hogy tehát a vezetési konstrukció kialakításánál ebből kell kiindulni. Azt gondolom, hogy ennek tulajdonképpen az elhangzott javaslatok közül megfelel Nyers elvtárs, Kiss Sándor, Nagy Sándor elvtársak javaslata, amit én magam úgy értettem, hogy lényegüket tekintve, azonos javaslatokról van itt szó. Nagy Sándor elvtárs pontosítása ma, azt hiszem egyértelművé tette. Tehát kongresszusig szóló megoldás kell, részben személyeiben, konstrukciójában pedig mindenféleképpen gondolni [sic!]. Azt hiszem, ha kongresszusi előkészítő bizottságot bízunk meg, így a Politikai Bizottság és főtitkári posztot nem töltjük be, akkor nemcsak előkészítési feladatokra hozunk létre egy testületet, nemcsak szervezési feladatokra, hanem arra, ami amúgy is szükséges pártunkban, hogy szervezze egy új összetételű, egy kiegészült összetételű csapat a párton belüli kiegyezést, mert erre szükség van. Szervezze az irányzatok, és itt nagyon szeretném aláhúzni az eddig nem emlegetett, az úgymond hagyományos struktúrában lévő szervezetek párbeszédét, mert ez hiányzik. Egy monolit társadalomban, egy monolit párt, ami logikus. Mi egy modellváltást mondtunk ki, a párton belül nem tettünk ezért eleget. Ezt kellene másodsorban egy konstrukciónak, feladatkörnek szolgálni. Tehát a két elfogadható javaslat közül én személy szerint Kiss Sándor és Nagy Sándor elvtársak összegzett javaslatát tudnám felvetni meggondolásra. Köszönöm szépen. MARÓTHY LÁSZLÓ elvtárs: Kedves Elvtársak! Társadalmi alapját illetően az a fölfogásom, amit Kiss Péter az előbb kifejtett. Meg kell teremteni a párton belüli konszenzust a személyi összetételek megválasztásával. Mindenekelőtt, és ma úgy hiszem, ha a Központi Bizottság a munkáját elvégzi, akkor a legfontosabbikon túl van a kongresszus előtt a mai leckét illetően. A másik, amit alapvetőnek tartok: egyértelmű és működőképes konstrukció kell, és semmiféle fölösleges variabilitás, mert úgyis látja az ember — és nagyon kérem, most már ne játsszunk egymással —, hogy a személyi javaslatok és a konstrukciók erőcsoportokat jelentenének. Legalább mondjuk meg tisztességgel. Ez a bújócska már elviszi az energiát. Mint ahogy elvitte hónapokon keresztül. A másik elv, kedves elvtársak, nem értem, és ha valaki szervezett valamikor, az sem értheti meg, hogy ilyen félvállalkozások, amik elhangzottak, hogy úgy legyen KB-titkár valaki, hogy közben nem KB-titkár, hanem nem tudom én még micsoda, nem ilyen a helyzet. Bocsássák meg nekem, ha valaki most nem teszi rá az ingét, gatyáját és nem úgy vállalja, akkor ne vállalkozzék. Nem olyan helyzetben va1193