A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

mélyi kérdések azon a módon, ahogy ez megfogalmazódott, tehát egy új vezetés, és a politikai program. Azért nem írtunk ide választási programot, mert nincs kiírva a választás, azért nem akartuk ideírni. Azt írtuk, hogy politikai program, ez a választási program. Addig meg kell hogy legyen a döntés a választásokról, legkésőbb júliusban. Hogy a politikai programon belül mit fogunk megtárgyalni, milyen kérdéseket? A program készül, a munkacsoportok dolgoznak rajta. Én tulajdonképpen legmarkánsabbnak három olyan csomópontot látok vagy gondolok, amit ki kellene munkálni nagyon közérthetően, ezek benne vannak a kiadott irányelveinkben, a „Mit akar a Magyar Szocialista Munkáspárt?" című irányelvekben, azokat kell kibontani. Az egyik a szocialista demokrácia, a belpolitikai helyzet, az egész jogállamiság értelmezése és elkötelezettségünk ebben az irányban, mit akarunk 1995-ig tenni ezen a területen. A másik nagy kérdéskör a gazdasághoz kell hogy kapcsolódjék, a termelés, elosztás, ezzel összefüggő kérdések. Harmadiknak a nemzetközi politika, biztonságpolitika kérdéskörének kell lennie. Ezenkívül természetesen sok egyéb kérdést is ki lehetne munkálni. Én nem hiszem azonban, hogy egy választási programban túl sok kérdést kellene részletesen kibontani. Inkább kevesebbet, de a társadalmat legjobban foglalkoztató kérdésekben kellene véleményt nyilvánítani, vagy olyan kérdésekben, amelyek a politikában változást jelentenek. A választási programban általában a párt helyzetéről nem szoktak írni. Itt van egy kérdőjel, idekapcsolódik — visszatérek —, amit az előbb mondtam, hogy a párt állapotáról ezen a pártértekezleten hol és milyen módon fogunk beszélni. Ugye, hogy a májusi pártértekezlet óta végzett munkáról elszámolunk, vagy felveszünk egy külön napirendet a párt állapotáról és helyzetéről, mert ugye itt sokfajta nézet keveredik. Itt van a kezemben az MSZMP marxista egységplatformjának létrehozásáról szóló felhívás. Ez a Ribánszki elvtárs-féle mozgalom vagy tömörülés, ahol kifejtik, hogy harcba lódulnak az ellen a politika ellen, amely a múlt hibáit súlyosbítva, a májusi pártértekezlet óta tovább folyik. Teljesen világos, hogy itt az egész politika minősítése ellen indul harcba. Ma reggel megismertem a napokban Csepelen elindult munkásszervezkedés programját, hasonló tartalmú. A minap a kezembe jutott a Baloldali Marxista Körök anyaga, az még ettől is szenvedélyesebben — amit nem könnyű túlteljesíteni — minősíti a munkánkat, és ismerjük ezt a platformtervezetet, amit Szegeden hoztak nyilvánosságra. Tehát három, négy olyan platformtervezetet vagy elképzelést ismerünk, ami mutatja, hogy a pártban nagyon nagy a két pólus között a különbség, és most ebben a pillanatban azt megállapítani, hogy hol van a centrum, nem olyan könnyű sem a párttagnak, sem nekünk. Tehát nyilvánvaló, hogy ezekről a kérdésekről a választási program címén nem fogunk tudni beható vitát folytatni, mert a választási programnak nem az a dolga, hogy a párt belső vitáit kiteregesse. Amit Borbély elvtárs kérdez, az jogos, hogy hol fogunk ezekről a tartalmi kérdésekről beszélni; tehát az egységről, a vezetésről, a vezetés és a párttagság viszonyáról, a platformok alakulásáról, formálódásáról. Én úgy látom, hogy saját programunkat, amivel kifelé lépünk, a korábbihoz viszonyítva már szélesebb körben, a 974