A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nál, hogy hogyan kell a jövőt a tágan értelmezett minőség prizmáján vizsgálni az ágazat irányítóinak, és ezért milyen intézkedéseket kell tenniük. A második az én megítélésem: a koncepcióban ma is van bátortalanság és bi­zonytalanság. A 8. oldal 5/a pontjában súlyosan bizonytalannak tartom azt a fogal­mazást, hogy a hazai ipar figyelmébe ajánlja a Központi Bizottság azt, hogy a me­zőgazdaság biztos piaca a termelésének. Nem akarom itt az ipar képviselőit megbántani. Az a véleményem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy vevője akar lenni a mezőgazdaság a hazai ipar termékeinek, amely nem egészen korszerű és nem a mai kor követelményeinek megfelelő, sem minőségben, sem árban. Másrészt ennél sokkal szigorúbban kell fogalmaznunk azt, hogy az ipar készüljön fel a mezőgazda­ság szükségleteinek a mainál sokkal jobb kielégítésére. Nem elégíti ki a várakozást az sem, ahogy az árpolitikával kapcsolatban szükséges álláspontunkat, vagy terve­zett álláspontunkat az előterjesztés 12. oldal a) pontja rögzíti. 14 Igazán nem a be­avatkozó és a voluntarista elemeket kívánom vissza, de a kormányzó pártnak a ja­vaslatnál többet kell tenni a mezőgazdasági árpolitikában. Határozott állásfoglalás szükséges az agrárollót illetően. A piaci viszonyok, amit annyira hangsúlyozunk, illuzórikusak maradnak és elkedvetlenítenek, ha az egyik oldalon valóban érvénye­sülnek, a másik oldalon pedig nem. A harmadik megjegyzés: a koncepciót elfogadva is fontosnak tartom felhívni a figyelmet, hogy a legjobb koncepció, annak legjobb kidolgozása sem helyettesíti azt, hogy az egyre növekvő önállósággal rendelkező gazdálkodó szervek, kisebb­nagyobb térségek, esetleg megyék is dolgozzák ki adottságaiknak megfelelően programjaikat. Egyetértve Iványi elvtárssal, kell állami ágazati koncepció, elmé­lyült és részletesen szakmailag kidolgozott koncepció, emellett szükség van arra is, amit itt elmondottam. A negyedik megjegyzésem: javaslom a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a koncepció végleges megfogalmazásánál tartsuk szem előtt, hogy a tudományos szakirodalom szerint az ország agroökológiai potenciálja a mai produktumoknak sok tájon legalább a kétszeresét képes produkálni. Különös tartalékokkal rendelke­zik a kertészet és a halgazdaság. Azt is javaslom megfontolásra, hogy célul kell tűz­nünk a biomassza teljesebb hasznosítását az országban. Ma a megtermelt szerves­anyagnak 40—50%-át, tehát maximum felét hasznosítjuk, nyilvánvaló a költségek mindezt terhelik száz százalékban. Az ötödik: javaslom, hogy a koncepció foglaljon állást abban, hogy az állami gyakorlat és szabályozás válassza el az agrárgazdaságban a versenyszférát a környe­zetet fenntartó mezőgazdaságtól. Az utolsó javaslatom: egyetértve azzal, ami az előterjesztésben is van, azzal, ahogyan Iványi elvtárs is hangsúlyozta: a falvaink fejlődésének meghatározó ténye­zője, településszervező, fejlesztő erő a mezőgazdaság. Nem szabad, hogy ezt le­egyszerűsítsük arra, hogy a falvak fejlődésének egyedüli felelőse legyen. Egészében, a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok, a vállalkozások szükséges sokszínűsége, a termelőszövetkezetek szerepváltása, az előterjesztésben kellően kifejtett, jó igazodási pontokat ad. Vallom, hogyha sikeres az agrárpoliti­kánk, számíthatunk rá, hogy az ágazat, a lakosság a mai, jelentős feszültségek mel­lett is a Magyar Szocialista Munkáspárt mellett áll majd ki. Köszönöm a türelmet. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Gyuricsku elvtárs. Burgert elvtársé a szó. Tessék. 933

Next

/
Oldalképek
Tartalom