A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ezek mellett a koncepció nagyon fontos feladatul tűzi ki az agrárágazatban felhalmozott feszültségek mielőbbi oldását is. Úgy gondolom, hogy az így kialakított és a KB vitájában elhangzó vélemények figyelembevételével formálódó agrárpolitika nemcsak rövid távon, de hosszú távon is alapja lehet az agrárágazat fejlődésének. Ha az abban lefektetett célokat nem engedjük feledésbe menni, és szorgalmazzuk azok feltételeinek megteremtését, akkor ezzel — továbbra is magunk mögött tudhatjuk a parasztság politikai támogatását; — érdekeltségük megváltoztatásával mozgósíthatjuk az élelmiszer-előállító üzemek dolgozóit, valamennyi termelőt a célok megvalósítására; — megalapozhatjuk az agrárágazat minőségen és versenyképességen alapuló, új növekedési pályáját; — mindez alapját képezheti a magyar falvak ezredfordulóra bekövetkező második nagy felvirágzásának. Remélem, hogy ezt az agrárpolitikai koncepciót párttagságunk is magáévá teszi, és bátran kiáll annak megvalósításáért. Itt szeretnék néhány szót szólni a Központi Bizottság tagjainak kiosztott, az MSZMP Központi Bizottság Tanácsadó Testületének állásfoglalásáról.

12 Nagyon sajnálom, hogy az anyag vitájára a Tanácsadó Testület nem hívta meg az osztályt és engem sem, nagyon szívesen részt vettünk volna ennek az anyagnak a vitáján, már csak azért is, mert május 2-án a Tanácsadó Testület részére ezt átadtuk. Az anyagban leírtakat illetően a következőket szeretném elmondani. Azt, hogy az agrárágazat nagyon nehéz helyzetben van, vészhelyzetben van, mi magunk is elismerjük, azt hiszem, hogy a szóbeli beszámoló is ezt tükrözte. Azt, hogy a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen a szerkezetváltás — gondolom az anyag önmagában is sugallja. De a szerkezetváltásfllletően mi sehol nem beszéltük, hogy az csak az élelmiszeriparra van korlátozva, mi az egész élelmiszer-gazdaságban végbemenő szerkezetváltás fontosságáról szóltunk. Hogy piacos mezőgazdaságot akarunk, azt hiszem, az anyag végig ezt sugallja, még akkor is, hogyha külön pontként ennyire karakterisztikusan valóban nincs megfogalmazva. A termelés struktúraátalakulása és a tulajdonosi reform szükségességével természetesen egyetértünk. Azt hiszem, hogy ezt az anyagban igen világosan és egyértelműen megfogalmaztuk. Kétségtelen, hogy van vita az állásfoglalás-tervezet felfogása és a Tanácsadó Testület felfogása között abban az értelemben, hogy mi a szükséges integrációt egy önfejlődés útján, az érdekek érvényesítésével, a lehetőségek megteremtésével, nem pedig egy felülről vezérelt szervezet kiépítésével tartjuk járható útnak, de erről részletesen szóltam a szóbeliben. Alapvető hiányosságként említi az anyag azt, hogy a szövetkezetek, mármint a beszerzési, értékesítési szövetkezetek eddigi eredményeiről nem szóltunk. Lehet, hogy az anyagnak ebben igaza van, ugyanakkor a szövetkezetek sokszínűségéről, formagazdagságáról nagyon részletesen szól az anyagunk, és mint kívánatos fejlődési irányt, koncepciót tartalmazza. A földtulajdonnal kapcsolatban azt hiszem a szóbeliben elhangzott felfogás és az itt leírtak között nincs lényegi különbség. Utolsó megjegyzésként: nem nagyon értem, hogy „mindent elkövet avégett, hogy az agrárpolitikája ne szűk csoportok, hanem az egész társadalom, illetve az egész magyar nép érdekeit szolgálja". A ,,szűk csoportok" megjegyzést nem értem, mi úgy gondoljuk és hangoztatjuk is, hogy az agrártézisek és az ezek nyomán kibontakozó megújulás nemcsak az agrárágazat és azon belül különösen nem egy 931