A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ezzel kapcsolatban Grósz elvtárs értékelésével is, meg azzal a kétmondatos javaslatával, hogy nem volt szerencsés Pozsgay elvtárs fellépése, Pozsgay elvtárs nem rosszat mondott, ezt szeretném a saját véleményemként hangsúlyozni, nem rosszat mondott, de nem volt szerencsés, hogy önállósította magát, és nem pontosan mondta azt, mert ez a leegyszerűsítés igaz, hogy populáris dolog, ő mondta ezt a vitában, a tv-ben, hogy így értik meg az emberek. Ebben neki teljesen igaza van, csak ebben a kérdésben speciel most nem így kellett volna. De úgy tegyük mérlegre a dolgot, hogy az alapkérdésben mi, és a módszerben mi a megítélés, és az alapkérdésben a Pozsgay elvtárssal egyetértek. Miután ő itt hangsúlyozta, és én szeretném, ha még egyszer hangsúlyozná, hogy a Történelmi Bizottság értékelésében úgy-ahogy van egyetértés, és azt kifelé is majd vállalja. Már úgy értem, ezt eddig is vállalta, de definitíve is vállalja, és akkor a pártban eltűnik ez a mostam probléma. Berecz elvtárs javaslatot tett arra, hogy a politikai következtetések kidolgozására egy háromtagú bizottságot alakítson a Központi Bizottság. Én erre nem tartanék szükségesnek külön központi bizottsági bizottságot. Bizonyos esetekben egyetértek ezzel, de végül is mi [a fenét] fogunk csinálni mi a Politikai Bizottságban, ha mindenre kiküldünk egy külön bizottságot? Akkor aztán mi is majd úgy értesülünk az eseményekről, mint ahogy most értesültünk. Ezt nem tartom jónak. A Politikai Bizottság foglakozzon vele. A sajtóval kapcsolatban: árnyalt volt és helyes volt Grósz elvtárs értékelése. A tennivalóknál valahogy nem éreztem világosan. [Csto gyelaty?] Szerintem a sajtó megrendszabályozásával semmire, de semmire sem megyünk. Vagy sikerül a kommunista befolyást elérnünk, vagy sikerül a sajtó kommunistái között valami szemléletbeli és magatartásbeli egységet teremtem, vagy nem megyünk semmire, akkor nem is tudom mi lesz. Olyan szellemi tekintélyes embereket kell a sajtó irányító pozícióba helyeznünk, akikre hallgatnak az emberek, mert a glasznoszty szele csapta meg az újságírókat, aztán akit ez a szél megcsap, ugyanúgy, mint más szél, van aki ettől megszédül, és az egyéniségét beleviszi. Ha nincsenek kommunista, meghatározó személyiségek, akkor ebből ilyen zavar lesz. Tehát ezt így kellene kezelni, elismerve a bajokat — vagyis summa summárum, én azt mondom — politikai megoldást keressünk, ne pedig adminisztratív megoldást. A dolog lényegét tekintve ez nem jelenti azt, hogy személycserék [nem] kellenek. Javaslom kedves elvtársak, hogy Grósz elvtárs beszédét hozzuk nyilvánosságra, de sürgősen. A bizottság anyagát azonnal, amennyi példányban tudjuk, terjesszük el az országban. Biztos vagyok benne, egy lépéselőnybe kerülünk, és nagyon fontos a pártnak ez a lépéselőny. Grósz elvtárs beszédét hozzuk nyilvánosságra, mert ezzel megint itt még nem lesz lépéselőny, de legalább már lépéstartásban leszünk a kibontakozás kérdésében. És azután a vitából valószínűleg érdemes lesz egy szerkesztett anyagot hamarosan a Grósz-beszéd után nyüvánosságra hozni. Köszönöm szépen. rVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen: Tisztelt Központi Bizottság! Azt javasolnánk, hogy a mai vitát fejezzük be. 16-an szóltak eddig hozzá, és 19-en vannak még, akik hozzá kívánnak szólni. Engem itt délután megbíráltak néhányan, hogy összekevertem a sorrendet, azt, amit felolvasott Lukács elvtárs, ami egyébként előfordulhat, mert itt eléggé össze voltak a papírok keveredve az ebédszünet után, és nem voltak beszámozva. 81