A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Tehát azt hiszem, hogy az emberek előtt, a társadalom előtt — amit itt az előbb Nagy Imre mondott — bizonyíthatnánk, hogy egyrészt komolyan akarunk tárgyalni, komolyan akarjuk a nemzeti felemelkedést, velük együtt akarjuk, minden olyan progresszív erővel, aki nem fogyasztani akar ebben a társadalomban elsősorban, hanem gyarapítani akarja nemzeti vagyonunkat. És ebben úgy gondolom, ez a pozíció, ez a tárgyalási alap feltétlenül hozzátartozik. Köszönöm. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki fölszólalni? Nem? Fejti elvtárs. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Elvtársak! Egyetlen dologban vagyok vétlen — az összes többiben, bevallom, vétkeztem —, hogy mikor került napirendre. Több nekifutásban én ajánlatot tettem arra, hogy ezt nyugodt körülmények között tárgyaljuk meg, az élet úgy hozta, hogy ilyen késői időpontban kerül ez szóba. Ami szerintem nem akadálya annak, hogy a kérdést rendesen megbeszéljük, és nagyon örülök annak, hogy végül is erre sor kerül. Hogy késésben vagyunk-e a tárgyalások előkészítésével? Igen. A szándékainkhoz képest késésben. Ahhoz képest, hogy Lengyelországban több mint egy évet vett igénybe, amíg sikerült összeboronálni, kissé tisztább strukturális körülmények mellett a dolgot, ahhoz képest valahol tartunk már. Más kérdés, ha előrehozzuk a választásokat, akkor az a menetrend, amire mi a tárgyalási sorozatot felépítettük, nem tartható. Mi eredetileg, amikor a tárgyalásokhoz hozzákezdtünk, akkor egy jövő év eleji választásokkal számoltunk. Létrejött ez az Ellenzéki Kerekasztal. Határozottan állíthatom a jelenlévőknek, ez nem önáltatás. Ha két hét türelmünk lenne ahhoz, hogy fenntartva a pozíciókat, nem tárgyalunk, ez megszűnne, felszámolná önmagát. Nagyon sok a centrifugális tényező és több az érdek- és nézetkülönbség a résztvevők között, mint az érdekazonosság. Egyszerűen nincs időnk, nincs türelmünk kivárni azt, hogy a dologban e tekintetben fordulat következzen be. Hogy a kezdeményezés kié legyen, a Központi Bizottságé vagy a tárgyaló csoporté, az döntés kérdése. Mi azért javasoltuk, hogy a tárgyaló csoporté, hogy egy esetleges visszautasítás ódiumát, ami nem kizárt, ne a Központi Bizottságnak kelljen vállalnia, illetve, hogy a tárgyalási pozíció rugalmas maradjon. Ez a motívum van mögötte, és nem valamiféle babérokra pályázunk itt abban a hármasban, akik ezt a megbízatást kaptuk. És hogy kik a partnerek, és milyen szintű vélemény van mögöttük, e tekintetben szeretnék illúziókat eloszlatni. Azt kell mondjam, hogy az Ellenzéki Kerekasztalban a képviselők a saját véleményüket képviselik, és azok a szervezetek, amelyek egyébként roppant rigorózusak, amikor a demokráciáról van szó, az égvilágon semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy miközben nyolc szervezet tárgyal, de négy megunta már és elment, akkor a négy távollétében felvegyenek egy olyan ötödik pontot, amit azután a nevükben kiadnak. Itt szó nincs arról, hogy valami veretes testületi álláspont lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy az Ellenzéki Kerekasztal jó bolt ma a Szabad Demokraták Szövetségének és a Független Jogász Fórum néhány résztvevőjének. És nagyon makacs és nagyon rugalmatlan pozíciót alakítanak ki. Ezért, hogy a dolog mikor fordul termőre, az nemcsak rajtunk múlik, hanem azon is, hogy azok a szervezetek, amelyek szintén érdekeltek az érdemi tárgyalás elkezdésében, túl tudnak-e lépni ezen a be868